‘Anno’ a később megboldogult Csurka István kitalált egy hangzatos jelmondatot, hogy t.i. “se nem jobb, se nem bal, hanem magyar”. Ez az ideológiamentesség lett az egyébiránt náci nézeteinek csomagolóanyaga, s egész jó marketinggel vitte végig a projektjét, azaz újra háziasította a horthizmust, ami egy pragmatikus formában mára államvallás lett.

A NER-ből látszólag kiugró Orbán-fióka ezt a torz helyzetet lovagolja meg. Egy-az-egyben lenyúlja a Csurka-szlogent, s a hagyománytisztelet jegyében magát konzervatívnak hirdeti, ezen felül márciusi ifjúnak öltözik, színészekkel, prédikátorokkal felszerelkezve rendezi utcabáljait, de legfőképp mindenki elől elviszi a show-t, egyszerűen azért, mert valahonnan lett neki pár száz millió forintja erre a célra.

Hasznos hülyeként mellé szegődött a liberális média is, amely bár soha nem hirdette a “se nem jobb, se nem bal” eszmét, csak éppen konokul ezt gyakorolja. A liberális alapvetés ugyanis a lehető legalkalmasabb talaj a semmit mondás felturbózására, amelynek jelenleg az az aktuális lényege, hogy bárki, csak ne Orbán Viktor legyen az ország élén! E célra egy megélhetési szemfényvesztő is tökéletesen alkalmas.

E ponton hadd idézzem fel azt az anekdotát, miszerint a nemzeti liberális Kossuth Lajos a Habsburgok elleni lendületében levélben kereste meg Marx Károlyt azzal a kérdéssel, vajon a jó ügy érdekében szabad-e akár az ördöggel is összefogni, mire a nagy európai gondolkodó azt felelte, hogy igen, de csak akkor, ha biztosak vagyunk abban, hogy az ördögöt is át tudjuk verni.

Mégis, a szép emlékű SZDSZ mai agyament követői jó ideje azt szajkózzák, hogy Orbán ellen akár az ördöggel is össze kell fogni, ezért aztán nagy szabadelvűségükben nácikkal karöltve rohamozzák a nácikat, médiájuk pedig kiátkozza mindazokat, akik mást mernek gondolni.

Amit eddig tetszettek olvasni, az valójában egy felvezetés ahhoz, hogy a csurkai jelmondat lenyúlása azon lopássorozat része, amelyben a már említett Orbán-fióka saját találmányaként beállítva felfedezte az ombudsman egy korábbi jelentésében megvizsgált esetet, s a gyermekvédelem jegyében múlt péntekre tüntizni szólította a budapesti liberálisokat a Belügyminisztérium elé. Nem előzmény nélkül, ugyanis az Országos Közös Akarat nevű civil szervezet arra reagálva, hogy az “Országgyűlés Népjóléti Bizottsága elutasította a kezdeményezésükre összeállított, ellenzéki pártok által benyújtott, gyermekvédelemről szóló határozati javaslatot”, egy nappal Magyar Péter bejelentése előtt múlt szombatra tüntetést hívott egybe ugyancsak a Belügyminisztérium elé.

Egyszerűbben szólva, az ellenzék most éppen tette a dolgát, azaz szakmai civil szervezetek álláspontját tükrözve parlamenti lépésekbe fogott, majd a született határozati javaslat Fidesz által történt elutasítása nyomán a civilek tüntetést hirdettek meg Budapest szívébe, amit Orbán “hatodik gyermeke” úgy nyúlt le, hogy gyorsan ő is tüntetést szervezett ugyanoda, csak éppen egy nappal előrébb.

A tisztesség azt kívánta volna, hogy a budapesti neoliberálisok csatlakozzanak a szombati demonstrációhoz, de nem, ők saját jogon szerveztek megmozdulást mások kezdeményezését eltulajdonítva, éspedig egy nappal előbbre.

Nem kisebbítve 1848 március 15-e főszereplőinek érdemeit, azért hadd idézzem fel, hogy amikor a magyar fővárosban meghirdették a 12 pontot, azok tartalmi részét pár nappal előtte már az uralkodó is elfogadta, mi több, a nádor kihirdette. Pestiesen szólva, a márciusi ifjak nem sokat foglalkoztak az intézményes döntésekkel, hanem a maguk kezébe vették a dolgok irányítását. Ezért beszélhetünk forradalomról. A mai liberális magyarista csurkisták viszont a legkevésbé sem forradalomban gondolkodnak, hanem parlamentáris úton gondolják látszólag a kormányt, valójában az ellenzéket megdönteni.

Az utcabálozók pedig a valós történésektől függetlenül azt szajkózzák, hogy bárki jöjjön, csak Orbán takarodjon! Ebből könnyen az lehet, hogy mindenki megy, csak Orbán marad. Valahol Európában az ilyesmire mondták azt, hogy Heil Hitler!

Szanyi Tibor