Három évvel ezelőtt egyedül szavazott nemmel Székely Sándor a  gyermekvédelmi törvényre a magyar Országgyűlésben, a törvény akkora kudarc, hogy a bicskei gyerekotthon egyik abuzált áldozata öngyilkos lett, és a kormány kiengedte az egyik felelős kegyelemmel a börtönből. Ahogy most is, akkor is ott volt az önjelölt számító Gulyás Márton, akkor véleménycikkel és egyéb megszólalásokkal sikeresen lebeszélte az ellenzéki pártokat arról, hogy bemenjenek a parlamentbe és nemet mondjanak a Fidesz aljas gyermekvédelmi törvényére. És ennek a folyamatnak a végén összeállt a náci-liberális tévedéskoalíció.

Székely blogjában írta meg a helyzetet.

Azért szavaztam nemmel, mert pontosan tudtam, hogy milyen állapotban van a gyermekvédelem Magyarországon.
Azért szavaztam nemmel, mert nem értek egyet azzal, hogy az állam kiszervezi az egyházakhoz és más, kevéssé felügyelt szervezetekhez ezt az óriási felelőséggel bíró munkát.
Azért szavaztam nemmel, mert nem az volt benne, hogy ezentúl tízszer annyit költünk gyermekvédelemre, mint elötte.
Azért szavaztem ellenne, mert csak és kizárólag pártpolitikai haszonlesésre és hangulatkeltésre volt jó, aminél undorítóbb nincs, ha a gyermekek életéről van szó.
Nincs az a politikai helyzet, amiért megérné kussolni erről, egy hazug, álságos és rossz törvény kapcsán.

Igennel szavazott a Fidesz, a Mi hazánk képviselői és az ott megjelent Jobbik frakciója is. Meg is tapsolták egymást. Ahogy kell.

Egyedül maradtam. Életem egyik legkellemetlenebb élménye volt (pedig volt néhány, higgyék el nekem).