Az emberi civilizáció jövője sok tényezőtől függ, például a politikai, gazdasági, kulturális, technológiai és ökológiai változásoktól. A jelenlegi kapitalista rendszer sok előnyt hozott az emberiségnek, de számos kihívással is szembesül, mint például a túlzott fogyasztás, a társadalmi egyenlőtlenség, a környezeti pusztítás és a magánélet megsértése.

Létrejött egy sakk-matt helyzet az emberiség által létrehozott kapitalizmus és maga az emberiség között. Ami ezt okozta, és ahol az emberi civilizáció ma tart vagy inkább beleragadt, az a dogmákhoz való vak ragaszkodás.

Néhány szerző szerint a kapitalizmusnak új formákat kell kialakítania, hogy megfeleljen a 21. század igényeinek és kockázatainak. Például Shoshana Zuboff a felügyeleti kapitalizmus fogalmát vezette be, amely azzal fenyeget, hogy a nagy technológiai vállalatok előrejelzik és befolyásolják a viselkedésünket, és ezzel veszélyeztetik az emberi természetet és a demokráciát.

Mások úgy vélik, hogy a kapitalizmusnak humanisztikusabbá és ökológiaibbá kell válnia, hogy elősegítse az emberi jólétet és a bolygó fenntarthatóságát. Matthew Wilburn King szerint, a kapitalizmus következő szakasza a humanisztikus kapitalizmus lesz, amely „az emberi értékeket és a közjót helyezi a középpontba, és nem a rövid távú nyereséget”. King szerint a humanisztikus kapitalizmus olyan innovációkat és intézményeket fog támogatni, amelyek javítják az emberi kapcsolatokat, a társadalmi igazságosságot, az oktatást, az egészséget és a környezetet.

Egy másik lehetséges irány az ökológiai civilizáció, amely a természettel való harmonikus együttélésre törekszik, és elutasítja a kapitalizmus túlzott növekedését és versenyét. Egy ilyen civilizációban az emberek nemcsak fogyasztók, hanem természetvédelmi partnerek is lennének, akik felelősséget vállalnak a bolygó jövőjéért. Egy ilyen civilizáció megvalósítása érdekében szükség van a gazdasági, politikai, kulturális és etikai rendszerek átalakítására, valamint a nemzetközi együttműködés és szolidaritás erősítésére.

Miért károsak az emberiség számára a dogmák? Mert a dogma egy olyan elveket vagy hittételeket jelent, amelyeket egy adott intézmény, vallás vagy ideológia hivatalosan elfogadott vagy kötelezőnek tekint. A dogma olyan hittétel, amelyet nem vitatnak vagy kérdőjeleznek meg az adott csoport vagy közösség tagjai, és elfogadják az igazságként vagy kötelező doktrínaként.
A dogmák általában vallási kontextusban kerülnek említésre. Például a kereszténységben a dogmák a hit fundamentális tételét képezik, mint például a Szentháromság tanát vagy a megváltást Jézus Krisztuson keresztül hirdető dogmát. Ezeket a dogmákat a hívők elfogadják, és a vallási közösség hivatalos tanítása részének tekintik. Azonban a dogma kifejezést nem csak vallási kontextusban használják. Az ideológiai, politikai vagy tudományos közösségek is lehetnek dogmatikusak, amikor olyan elképzeléseket vagy elveket tartanak elfogadott igazságként, amelyeket nem vitatnak meg vagy nem hajlandók kérdőjelezni.

Fontos megjegyezni, hogy a dogmák lehetnek erőteljes eszközök a közösségi egység és az identitás fenntartására, de ugyanakkor lehetnek akadályok a kritikus gondolkodásnak és az új ötletek elfogadásának. A dogmatikus megközelítés a kérdésekre és az új információkra való nyitottság hiányával járhat együtt.

Az emberiség fennmaradása számos kihívással és szemponttal jár, és ennek a kérdésnek számos aspektusa van. Az alábbiakban néhány fontos tényezőt és megközelítést veszek sorra:

Fenntarthatóság:

Az emberiség fennmaradásának egyik kulcsfontosságú eleme a fenntarthatóság. Ezt két fő területen kell érteni: környezeti fenntarthatóság és társadalmi-gazdasági fenntarthatóság. Környezeti fenntarthatóság szempontjából fontos a természeti erőforrások megfelelő kezelése, a szennyezés csökkentése, a biodiverzitás megőrzése és az éghajlatváltozás elleni küzdelem. A társadalmi-gazdasági fenntarthatóság azt jelenti, hogy a társadalmaknak igazságosan kell elosztaniuk az erőforrásokat és biztosítaniuk kell a társadalmi stabilitást és az egyenlőséget.
Globális együttműködés: Az emberiség számos globális kihívással szembesül, például a járványokkal, éghajlatváltozással, konfliktusokkal és migrációval. Az ezekre adott válaszoknak gyakran nemzetközi együttműködést igényelnek. Nemzetek közötti diplomácia, együttműködés és intézmények segíthetnek ezeknek a kihívásoknak az együttműködés révén történő megoldásában.

Tudomány és technológia:

A tudomány és technológia fejlődése lehetővé teszi az emberiség számára, hogy megoldásokat találjon számos problémára, például az egészségügyi ellátáshoz, az élelmiszertermeléshez és az energiaforrásokhoz kapcsolódó kihívásokra. A kutatás és fejlesztés segíthet abban, hogy hatékonyabb és fenntarthatóbb megoldásokat találjunk.

Társadalmi stabilitás és béke:

A konfliktusok és háborúk veszélyeztethetik az emberiség fennmaradását. A béke és a konfliktusok megelőzése, valamint a konfliktusok békés rendezése kulcsfontosságú. A társadalmi stabilitás megőrzése és a konfliktusok megelőzése szintén fontos a fenntartható jövő érdekében.
Oktatás és tudatosság: Az oktatás és a tudatosság terjesztése kulcsfontosságú. Az embereknek meg kell érteniük a globális kihívásokat, és tenniük kell azok megoldása érdekében. Az oktatás és a tudatosság segíthet az embereknek abban, hogy felelős döntéseket hozzanak és részt vegyenek a pozitív változások előmozdításában.

Ezen tényezők mindegyike szorosan kapcsolódik egymáshoz, és az emberiség fennmaradása érdekében széleskörű együttműködésre, tudatos cselekvésre és hosszú távú gondolkodásra van szükség. Az emberiség jövőjének alakítása minden egyes ember és közösség felelőssége, és az intézmények, a tudomány és a politika kulcsfontosságú szerepet játszanak ebben a folyamatban.

Összefoglalva, az emberi civilizáció sötét jövője nem szükségszerű és nem elkerülhetetlen, hanem választás kérdése. Ha nem változtatunk a jelenlegi kapitalista rendszeren, akkor szembe kell néznünk a súlyos következményekkel, mint például a klímaváltozás, a társadalmi konfliktusok, a szegénység és a betegségek egyre növekvő mértékére. Ha viszont képesek vagyunk újra gondolni életünket, és alkalmazkodni a változó körülményekhez, akkor lehetőségünk van egy jobb és fenntarthatóbb jövő megteremtésére. Talán a dogmák elengedése és egy inkluzív progresszív irány megoldást jelenthet mindannyiunk számára. A döntés a mi kezünkben van. A kérdés, hogy élünk vele, vagy nem.