Szemünk előtt formálódik a nemzeti csőd, amelynek részleteiről folyamatosan kapjuk a híreket. Hol a csillapodni nem akaró infláció, hol az államháztartás kapitális hiánya, hol a Magyar Nemzeti Bank döbbenetes veszteségei, hol pedig a fogyasztás drámai csökkenéséről szóló beszámolók, illetve leginkább az építőipar szó szerinti padlófogása az, ami a nyári uborkaszezont uralta.

A minap az okozott hatalmas csodálkozást, hogy a kormány remélt áfa-bevételei az év első felében úgy alakultak, hogy a tervezetthez képest gyakorlatilag egy hónapnyi pénz egyszerűen elillant, pontosabban nem folyt be az államkasszába. Szerény 620 milliárd forintról van szó, ami összegszerűségében nagyjából megfelel Mésztáros Lőrinc becsült “vagyonának”.

A szegények adójának is nevezett áfa látszólag a legkönnyebben beszedhető adónem. Kétségtelen, a megélhetési lakosság ezt többnyire be is fizeti, hiszen a közüzemi számlák ezt eleve tartalmazzák, s a napi cikkeket áruló boltokban sem nagyon lehet megúszni. A kisvállalkozói réteg már inkább tud élni a kikerülés eszközeivel, például amikor a gyerek tornacipőjét munkavédelmi eszköznek számolják el a családi káeftében. Akik viszont szinte szemernyi adót sem fizetnek, azok a nagyvállalkozónak mondott, valójában pitiáner tolvajok magatartását tanúsító NER-lovagok, akik eleve adómentes környezetben tartott off-shore cégeik nevén lévő palotáikban laknak, a cégeik által lízingelt autóikkal furikáznak, még az üzemanyagot is cégesként elszámolva, hogy az esetleges, hadihajó méretű yachtajikról ne is beszéljünk! Igen, amikor Mészáros Lőrinc (szó szerint) 100 millió forintnyi euróért feltankolja a vadiúj luxushajóját, akkor a kapott számlából le is vonhatja az áfát, hiszen – mondottan – nemzetközi vizeken fogja a naftát elpuffogtatni.

Ha bárki kíváncsi, vajon egy-egy ilyen NER-kategóriás üzletember mennyi áfát fizet, akkor nagyjából néhány fagyi árában kell gondolkodjunk. Könyvelőik az összes többit elszámolják a céges adószabályok dzsungelében, s borítékolhatjuk, hogy még csak fogalmuk sincs a mérhetetlen erkölcstelenségükről. A maga kicsinyességében is elrettentő a győri polgármester esete, aki dülledt szemekkel csodálkozott rá, amikor a sajtó szembesítette azzal, hogy havi egy millió forint közpénzbe fáj az ülepének havi mozgatása a hivatali limuzinjában. Igen, még egy polgármester is lehet annyira fogalmatlan, hogy észre sem veszi, hogy az autóját a hivatala lecseréli egy ugyanolyanra, mert például a többnyire 48-60 havi lízing futamidők miatt ezt így szokás csinálni. Márpedig,ha egy 30-40 milliós Audi 8-as árát felszorozzuk a lízing kamataival, akkor még a hülye is világosan láthatja, hogy az bizony havi 1 milliót fog kitenni.

Egy szó, mint száz, csak a nép fizet áfát, s maximum az önkormányzatok. Az idei esztendő viszont úgy alakult, hogy a vágtató, 25 százalék feletti infláció az érintetteket irgalmatlan takarékosságra hangolta. Az emberek egyszerűen nem vesznek ruhát, cipőt és élelmiszert is egyre kevesebbet, avagy a legolcsóbbakat, amelyek áfa-tartalma – ugye – szerényebb.

Az áfa mértéke pedig alapból 27 százalék, amit még megfejel egy halom, forgalmi természetű ún. “kisadó”, tehát ha az áfa-bevételek nem jönnek, akkor bizony még más hasonlóknál sem, ami tovább ront a képen.

Hogy Orbánék is értsék, íme az áfa-bevételek elmaradásának okai:

1.  Az inflációt nem követik a bérek és a munkavállalói, illetve nyugdíjas jövedelmek, tehát az emberek fogyasztása minden mérce szerint csökken, azaz az elmaradt, vagy elhalasztott vásárlások utáni áfának ugyanez a sorsa.
2. Az inflációt meghaladó léptékű nagyvállalkozó jövedelmek többnyire külföldön kerülnek felhasználásra, tehát ha a cégtulajdonosok a bevételeiket a dolgozók fizetésének kárára növelik, annak áfa-tartalmától örökre búcsút vehet az állam.
3. Válság idején felpörög a feketegazdaság, és egyre többen hangolódnak rá, hogy “okosba” intézzék az elszámolásaikat.

A megoldás egyébként pofonegyszerű. A kormány minisztere ne csak Mészáros Lőrinctől kérjen szerénységet és önmegtartoztatást, hanem az összes cégtulajdonostól is, akik a habzsidőzsijük árát például emelt munkabérként is kifizethetnék az alkalmazottaiknak, ezáltal keresletet teremtve azon termékek iránt, amelyek hagyományosan az áfa-bevételek gerincét szokták adni.

bankski –