Sokak számára emlékezetes lehet, hogy Varga Judit igazságügyminiszter korábban kávézni hívogatta George Clooney-t, ám a sármos filmsztár eleresztette ezt a csodálatos lehetőséget. Varga azonban nem állt meg itt, s főnökével most megegyezett, hogy inkább az EU intézményeit fogja főállásban izgatni.

Nincs kétség, Varga Judit ízig-vérig ismeri az EU szinte minden rezdülését, ám az EU sincs ismeretek híján róla. Sőt, Varga jó pár ócsároló szava határozott nyomokat hagyott az EU emlékkönyveiben, amit az érintettek ugyan elegánsan nem viszonoztak, de bizonyára megjegyeztek.

Varga tehát jövőre a Fidesz EP-listavezetője lesz, s ennek megfelelően idehaza meg fogják áldani egy EP-képviselői mandátummal. Eddig kvázi rendben. Amennyiben persze további tervek is meghúzódnak a háttérben, például az, hogy Varga akár az Európai Bizottság magyar tagjává avanzsáljon, azzal már lehetnek problémák. Jegyezzük meg, az egyes tagállamok kvázi bárkit jelölhetnek európai biztosnak. Ehhez nem szükséges EP-listán szerepelni, jóllehet elő szokott fordulni, hogy kormánypárti listavezetőt jelölnek erre a tisztségre. Trócsányi esete például ilyen volt, ám a manőver nem jött be, s elbukott a vonatkozó szűrőn.

Ez Varga Judittal is előfordulhat. Kiváltképp a Schadl ügy ég rá, mint egy a környezetében kirobbant korrupciós ügy, ami akkor is kellemetlen tud lenni, ha tök ártatlan lenne. A politikai felelősség az övé, elvégre a beosztottjának a műveleteiről van szó. Az Eva Kaili görög EP-képviselő nevéhez kötött Katargate ügy azonban kellő felkiáltójel ahhoz, hogy a döntnökök hisztérikusan irtózzanak a hivatali korrupció legenyhébb fuvallatától is. Bárki lesz az Európai Bizottság új elnöke, erős kétségeink lehetnek arra nézvést, hogy Varga Juditot a múltjával együtt a nevére vegye.

Próbálkozni persze mindennel lehet, hiszen Navracsics Tibor piszok nehezen, mégis átment a rostán, jóllehet egy nem túl erős portfolióval kellett beérje. A formális logika mégis azt mondatja, hogy Orbán mániákusan korábbi igazságügyminisztereket jelöl a magyar biztos posztjára, tehát az ilyen forgatókönyv eleje nincs kizárva, s bár a vége sem teljesen reménytelen, csak nagyon annak tűnik.

Ennél érdekesebb viszont, hogy a magát ultramacsónak pozícionáló Orbán Viktor milyen intenzíven játszik a női kártyával. A Covid-ellenes küzdelemben egy aranyosan bugyuta nagymamát helyezett a képernyőre, aztán részben a szóvivői szerepkört is egy kellemesen csetlő-botló hölgyre bízta, és lám, a köztársasági elnöki szerepkörben is hölgyre esett a választása. Nem túl hosszú, de annál látványosabb a NER nőtagozatának listája, vagyis dőreség lenne kifelejteni e mögül a tudatosságot.

Európai dimenzióban komoly igény van az arányosságra, s az Európai Bizottság felállításakor immár hagyomány, hogy bár sorrendbe rakva, de a kormányok három potenciális személyt kell megnevezzenek, akik közül legalább egy nő kell legyen! Más szavakkal szólva egy női főjelöltet lényegesen nehezebb kipiszkálni, mint egy férfit, de messze nem lehetetlen. Orbán választása tehát ügyes, hiszen így elegánsan megszabadul kormányának egyik súlyosan kompromittált tagjától, mégis sajátosan rokonszenves listavezetőt állít, aki ha elbukna a biztosi megmérettethetésen, akkor pedig minden blamát, főleg képmutatást az EU-ra foghat. Három légy egy csapásra. Ez igen!

A hazai főerők egyébként is női logikán ostromolják a választók kegyeit, hiszen a DK szintén nőt helyezett a listája élére, sőt, ott már a harmadik helyezettről is tudható, hogy hölgy. A Momentum esetében ugyancsak kézenfekvő, hogy a két jelenlegi EP-képviselőjük valamelyike legyen a listavezető, ami automatikusan nőt jelent. Ha ehhez hozzávesszük a Mi Hazánk evidens helyzetét, akkor ők is alighanem nőt állítanak az élre. A többi párt vonatkozásában kevésbé fontos, hogy ki a listavezetőjük, elvégre aligha számíthatnak mandátumszerzésre, ugyanis ahhoz meg kell ugorniuk az 5 százalékos bűvös küszöböt.

A kicsiknél inkább számít a képviselt politika. Az EP konzervatív, szociáldemokrata, liberális, illetve szélsőjobbos frakciói immár hagyományosnak számítanak, s hozzájuk képest a zöldek, az újkonzervatívok, valamint a baloldaliak a feltörekvő kategóriába sorolhatók. A ma ismert közvélemény-kutatások szerint kevésbé a hagyományosoknak, mint inkább az újhullámosoknak áll a zászló, tehát az sem okozna komolyabb meglepetést, ha az európai napirendet diktáló, klasszikus főerők rovására az újabbak nyernének nagyobb teret.

Mindebből az lehet egy fontos kérdés a hazai választópolgároknak is, vajon merre akarják Európát irányítani? Ha nagyjából az eddig megszokott leosztást pártolják, akkor bizony az EU jottányit sem fog változni, azaz marad a tőke kiterjedt uralma. Amennyiben persze egy szociálisabb és zöldebb EU-t szeretnének, akkor a mai Magyar Országgyűlésbe tömörült pártokat el kellene felejtsék, hiszen ezek már bizonyították, hogy képtelenek a helyes irányba mozdulni.

bankski –