A roppant pragmatikus magyar kormány igen gyors reakciókra képes. A NATO kibővülésével mindaddig semmi baja nem volt, amíg a törökök el nem kezdtek akadékoskodni, ám onnantól kezdve Orbánék szinkronúszókat megszégyenítő módon követik Ankara mozgását. A történetből annyi látszik, hogy a török érdekek szolgai képviselete fontosabb a Karmelitákban, mint két skandináv országgal való kapcsolataink.

Szerdán még azt harsogta a magyar Külügy’, hogy Magyarország semmilyen amerikai nyomásnak nem enged, majd az orosz kémbank szankcionálását követően szinte izibe kilépett ebből a pénzintézményből. Úgy látszik, az amerikai fenyítés elevenbe talált.

A hivatalos magyar külpolitika szerint minket aztán semmi más nem érdekel, csak a biznisz. Ennek persze vannak korlátai, ugyanis az értékelvű kapcsolatokra törekvő nagy-, közép- és kishatalmak időnként szankció alá vesznek bizonyos diktatúrákat (pl. Észak-Korea, Oroszország, Irán, Kuba, Venezuela), s aki mégis érdemben seftelni akar ezekkel, akkor azok sem ússzák meg szárazon.

A Moszkvából Budapestre települt Nemzetközi Fejlesztési Bank még a kommunizmus idején létesült, s hagyományosan orosz vezérlettel szelte az elmúlt fél évszázad viharos pénzügyi tengereit. A kor igényeinek megfelelően Orbánék jóvoltából mégis az EU-ba települt be, jóllehet jelentősebb üzletekről nem tud a szélesebb közvélemény sem. Hazai fogyasztásra annyi a mondás, hogy az MVM vett fel tőlük egy 100 millió eurós hitelt hálózati fejlesztésre, … amit éppenséggel Brüsszelből is megkaphatott volna vissza nem térítendő támogatásként, ha a magyar kormány nem lenne éppen fasírtban az EU-val.

A NFB a kémbank jelzőt sem véletlenül kapta meg, ugyanis vezetői között alig találni pénzügyi szakembert, egyebeket annál inkább. Ugyanakkor szinte egyházi bánásmódban részesülnek, azaz a működésükhöz adó- és illetékmentesség, az összes pénzügyi szabály alóli felmentés, továbbá az alkalmazottaknak – nemzetiségüktől függetlenül – magyar diplomata útlevél jár. Sőt, a diplomata rendszámú autóikkal a Lánchídon is áthajthatnak, ha már annak budai hídfőjénél van a székházuk, ami Budapest egyik legértékesebb palotája, a magyar adófizetők pénzén parádésan felújítva.

Jegyezzük meg, az ukrajnai orosz agresszió megindításakor azért nem tiltották ki ezt az intézmény a globális térből, mert az orosz tulajdoni hányad (45 %) hangyányit a többségi portfólió alatt maradt. Ilyen értelemben kifejezetten udvarias bánásmódnak tekinthetjük, hogy az amerikaiak hosszú időn át csupán barátilag jelezték aggályaikat, és csak most lépték meg a három legfőbb (két orosz és egy magyar) vezetők, illetve az egész bank szankcionálását. A mostani akció persze valójában csomag, hiszen Zürichtől Tokióig 50 üzletemberrel nőtt az amerikai szankciós lista, akik közül mindössze egy fő a magyar állampolgár. Azokról van szó, akik Oroszországon kívülről jól láthatóan az orosz állam javára dolgoznak, rendületlenül.

Nem történt tehát semmi különös. Az USA kitiltott a maga területéről három, Budapesten működő Putyin-közeli bankárt, a magyar kormány pedig gyorsan kilépett az egész bankból, amely így már orosz többségűvé válik, tehát az EU is ki fogja tiltani a maga részéről. Ennyi.

Illetve annyi, hogy a magyar külpolitika sajnos a legkevésbé sem autonóm. Szíjjártóék fütyülgetése csak addig tart, amíg Ankarából, Moszkvából, Washingtonból, Brüsszelből, Pekingből stb-ből valaki más el nem kezd fütyülni, mert akkor a magyar vezetés azonnal táncba lendül. Ebben az a szép, hogy a diplomáciai szalonokban irtó sok mindent el lehet intézni, minden habverés nélkül. Akik viszont a képernyőkön, hülye jelmezekben ugrálnak, azokat inkább ripacsnak nevezik.

Bankski –