Mióta a kormány bejelentette, hogy nemcsak Debrecenbe, de az ország sok területére akkumulátorgyárak fognak épülni, óriási vita kezdődött az országban azzal kapcsolatban, hogy jó e az, ha Magyarországra ilyen jellegű cégek érkeznek és ha igen, akkor mit kell csinálnia velük kapcsolatban az ellenzéknek, szakszervezeteknek? Székely Tamással a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének az elnökével beszélgettünk.

Eszes Péter: Elnök úr. Örül annak, hogy akkumulátorgyárak fognak épülni az országban?

Székely Tamás: Annak örülnék, ha lehete a témáról normálisan beszélni. Sajnos a magyar közélet annyira eldurvult, hogy érvekre, értelmes vitára nemigen van lehetőség, mindenki egyértelmű kinyilatkoztatásokat vár, politikai preferenciáinak megfelelően. És ha nem azt hallja, amit hallani akar akkor azonnal ítél. Ezt óriási problémának látom.

Az tény, hogy a kormány szándéka teljesülni fog. Sok üzem épül az akkumulátorgyártáshoz kapcsolódóan. Ezt senki sem fogja tudni megakadályozni. A kérdés inkább az, hogy milyen ellenőrzési, szabályozási rendszer biztosítja a működésüket.

E.P.: Akkor megkérdezem másképp. Maga szerint mi helyzet akkumulátor ügyben?

Sz. T.: Az tény, hogy a Magyarországra települő gyárak nem fognak magas hozzáadott értékű termelést biztosítani. Ebből az következik, hogy az amúgyis rossz helyzetben lévő munkavállalók helyzete nem fog kiugróan javulni, ha nincs szakszervezet és nincs kontroll. Az alacsony termelési szint és a hozzáadott értékben nem jeleskedő gyártók magyarországi jelentléte nem fogja emelni a dolgozók bérét automatikusan. Keveset keresnek pedig komoly és jó munkát végeznek, melyet a külföldi cégek is elismernek, hiszen az egész ország tele van külföldi kézen lévő cégekkel.

A VDSZ azért harcol az összes olyan gyárban, cégben aki hozzá tartozik így az akkumulátorgyárakban is, hogy az embereknek jó fizetése, jó munkakörnyezet legyen. E mellett nagyon fontos kérdés, hogy a környezetterhelés következményeit kik és milyen szigorral ellenőrzik. A mai kormányzat az elmúlt évtized során leépítette a munkavédelmi-, munkajogi- és környezetvédelmi ellenőrzések hálózatát. A kormányhivatalok képtelenek kezelni ezt a feladatot. Nincs kellő szakember és inkább a látszat ellenőrzésbe menekülnek.

E.P.: Ezek szerint támogatja az akkumulátorgyárak hazánkba jövetelét.

Sz. T.: Mi a dolgozókat támogatjuk. De, mint korábban mondtam a kormányzati szándékot senki sem fogja tudni megállítani. A már elkezdődött beruházások be fognak indulni és közel 35 ezer ember fog dolgozni ezeknél a cégeknél. Így a VDSZ mostani tagságát akár meg is duplázhatjuk, ha látják a dolgozók, hogy valódi érdekképviseletet a VDSZ tud adni. Ez óriási felelősség. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy ezeknek a dolgozóknak az érdekeit képviseljük, legyenek akár kék vagy fehér galléros munkavállalók.

E.P.: Mit gondolnának normális bérnek?

Sz. T.: Ha azt veszem, hogy a környező országokban már a minimálbér is magasabb, akkor nem lenne nehéz egy számot mondani. De ez nem így működik. Ma az országban hatalmas szakadékokat látunk a keresetek között, legyen ez területi vagy ágazati összehasonlításban.

A kormány aljas módon megszüntette a létminimum számítását, hogy ne derüljön ki igazából mennyiből lehet megélni. A mai szuperinfláció ráadásul mindent visz. Így a „normális” bérek kategória nem definiálható. A megélhetéshez szükséges bér nem lehet ma nettó 400.000 Ft alatt.

E.P: Mi a helyzet a munkajogokkal valamint a környezetszennyezéssel?

Sz. T.: Sajnos itthon hosszú évek óta veszik el a jogokat a munkavállalóktól és a szakszervezetektől. A 2012-ben hatályba lépő új Munka törvénykönyve volt az első jelentős támadás a dolgozók ellen. Ez ellen hatalmas tűntetés volt még 2011. október elsején, amire sajnos már csak kevesen emlékeznek.
A dolgozók jogainak drasztikus megnyírbálása, a sztrájkjog ellehetetlenítése minden uniós szabállyal szembe megy.

Szerintem egy új Munka Törvénykönyvre van szükség, amely a dolgozókat és nem a tőkét védi.
Környezetvédelmi szempontból sokat változott a helyzet Magyarországon. A multinacionális cégek többségénél nagyon sok pozitív változás tapasztalható. Ennek ellenére további folyamatos kontrollra van szükség civil szervezetek bevonásával.