Abban nem vagyok biztos, hogy a címben foglalt mondóka kínai nyelven is szíveket dobogtat-e, de az biztos, hogy a szándék igen erős lehetett egy kis debreceni kalandra a világ egyik legnagyobb akkumulátorgyártó cége, a CATL részéről, és ha már Debrecenben van, miért is ne építene egy gigantikus gyárat?

Ugyanez a cég Németországban kicsit óvatosabb volt, mert a kelet-német Arnstadt városa mellett épp a napokban beinduló akku-üzeme pont nyolcszor kisebb, mint a magyar, s feltételezhetően ez a családias méret is szerepet játszik a német házigazdák kétségtelen vendégszeretetében.

Nem úgy Debrecenben! Itt egy eléggé mérges patália adódott abból, hogy az illetékes országos és helyi hatóságok a debreceniek megkérdezése nélkül vágtak bele ebbe a gigantikus építkezésbe. A közvetlenül érintett lakosság, amelyről azt tartják, hogy Fidesz-párti, meglehetősen hevesen tiltakozik az eljárás ellen, jóllehet ezt a kormánypártiságot az egész országra is rá lehetne kenni a sorozatos parlamenti kétharmadot nézve.

Az ellenzők alapvetően azért aggódnak, mert ez a behemót ipari létesítmény nem csak a debreceni, de az egész magyar gazdaságra is ránehézkedik a hatalmas víz- és energiaigénye okán. Hogy ez mekkora, arról megoszlanak a vélemények, de ha az ismert energiafogyasztása Paks I áramtermelésének a felét felemészti, akkor valóban aggódhatunk, hogy a hasonló méretű vízigénye aligha elégíthető ki csupán a hajdúsági térségből. Ezen a ponton tényleg hasznos lenne, ha a hatóságok világosan beszélnének!

Fenti problémákat nézve ez a gyár aligha kezelhető csupán helyi perpatvarnak. A higgadt szemlélők is alighanem csóválják a fejüket, hiszen a hazai infrastruktúra valóban nem tekinthető adottnak, s egyáltalán nem kizárt, hogy úgy az energia, mint a viz egy részét extra be kell hozni Romániából és Ukrajnából, de minimum gondoskodni kell nagy volumenű tartalék megoldásokról.

Főjön ezért a kínai tőkések feje, csak hát az ostor a mi hátunkon is csattanhat, például áramhiány, avagy vízkorlátozások formájában. Nem kizárt, hogy Orbán Viktor azért is akarja Ukrajna mielőbbi orosz kézre kerülését, hogy a kínaiak felé tett vállalásai mögött kellő rend legyen, hiszen ráadásként a tényleg orosz produkcióban készülgető Paks II se túl ígéretes a bőséges áramellátás szempontjából.

Az európai gondolkodás azonban más miatt nézi ferde szemmel a kÍnaiak nyomulását, elsősorban a stratégiai ágazatokban való térnyerésük miatt. A hamburgi kikötőbe már bevásárolták magukat, a dicsőséges Daimler 10 százalékát is felvásárolták, és az európai akkugyártásnak már most 40 százaléka van kínai tulajdonban. Ezen persze meg főjön a németek feje, hiszen az ő iparukba jön ez a külső befolyás.

A mi fejünknek viszont nem kell főnie ilyesmik miatt. Nekünk aztán tényleg nincs semmilyen saját nagyiparunk, illetve ami van, az eddig is főleg német, de mindenképpen külföldi tulajdonosokat gazdagít. Úgy is mondhatnánk, hogy az orosz árammal és ukrán vízzel előállított kínai akkumulátorok szorgos keleti vendégmunkások jóvoltából olyan német autókba kerülnek, amelyek értékesítéséhez az ég-világon semmi közünk, vagy ráhatásunk nincs. Amit mi ehhez hozzáadunk, az a legjobb magyar termőföldek beáldozása, valamint bizonyos kormányzati szolgáltatások, például a magyar adófizetők pénzének odaadása, illetve a látszolagos kuss, szebben mondva a magyar csend, rend, fegyelem.

Minthogy a kínai befektető a belátható másfél évtizedben nem fog Magyarországon adót fizetni, így még az sem mondható, hogy a jelenlegi kormány előre gondolkodna, hiszen az érett gyümölcs esetleg más politikai erő sikereit fogja szolgálni.

Marad hát a kínaiak széles körben ismert gyakorlata, hogy a külföldön létrehozott gigaprojektjeit befogadó házigazdáknak kemény baksist fizet, amit viszont pont az Orbán-kormányról, illetve tagjairól nehéz feltételezni.

Így most hát csak nézünk, hogy mi ételme van ennek az egésznek?

bankski –