A legtöbb európai országban október, illetve április közepén lángol fel a vita, vajon kell-e a gumiabroncsokat cserélni? A bölcs szakírók szerint nagyon is. A tapasztalatok ugyanezt igazolják, hiszen télen tényleg előnytelen a nyári gumi, és igaz ez fordítva is.

A hétköznapok sofőrjei ugyankkor esküdöznek hol az egyik, hol a másik márkára, típusra, ám ha csak az internetes oldalak idevágó rovatait nézzük, akkor úgy tűnhet, hogy a legrosszabb választás a négy évszakos gumi.

Az elmúlt években azonban a kereslet mégis ez utóbbiakat mutatja abszolút győztesnek, hiszen a négy évszakosok szegmensének növekedése 20-50 százalékra rúg, szemben a téli, illetve nyári gumik értékesítésének szinte stagnálásával. Az Egyesült Királyságban ma már egyenesen a négy évszakos gumikból adják el a legtöbbet.

Könnyű mondani, hogy a kényelem és a zseb dönti el ezt a nemes vitát. Kétségtelen, a meglehetősen macerás, évenként kétszeri átszerelés, illetve a raktározás ára nagyjából egy abroncsot tesz ki, vagyis ha minden évben egy gumit megtakarítunk, akkor az négy év alatt egy teljes szettet jelent. Ennyit tehát érdemes lehet megspórolni, még akkor is, ha a váltott téli-nyári gumikkal akár 8 évet kihúzhatunk, szemben a négy évszakosok átlag 6 évével.

A szakszervizek emberei azonban gyakorlatilag soha nem ajánlják a négy évszakos gumikat, mondván, hogy ezek esetében roppant sok kompromisszumot kell kötni. Emögött azonban inkább az húzódik meg, hogy az évenkénti kétszeri átcserélés díjairól le kell mondaniuk, márpedig egy ilyen művelet nagyságrendileg legalább annyit hoz nekik, mint egy-egy új abroncson realizálható kereskedelmi haszon.

Valóban, egy prémium márka téli gumijai jobb teszteredményeket mutatnak a saját négy évszakos társaiknál, ám ezek különbözete ma már az egy százalékon belüli eltérések világába tartozik, amit egy átlagos autóvezető akkor sem észlel, ha esetleg fizetnének érte. Sőt, a súlyos balesetek túlnyomó többsége esetében a gumiknak alig van okszerű szerepük. Nyilván, kisebb az ütközés ereje a jobban lelassult autóknál, de a komolyabb karambolok nagyobbik hányada sajnos fékezés nélkül következik be.

A teszteredmények gyakran félrevezetők. Simán hihető, hogy ugyanazon márka téli gumija egy négy évszakoshoz képest szűz havon 10-20 centivel hamarabb állítja meg a kocsit, csakhogy a magyar autósok zöme ma már egy évben legfeljebb 5 percet találkozik igazi hóval, hiszen egy-két extrém helyzetet leszámítva az utakat sózzák, takarítják, s jószerivel csak a garázsokból, telkekről való ki-beállás estén fehér a felület. (Jég esetén viszont majdhogynem halál mindegy, hogy milyen gumink van.)

Egy átlagos sofőr ezeket a nüánsznyi különbségeket nem hogy nem érzékeli, de kihasználni sem tudja. Ráadásul egy gyengébb minőségű téli gumi nagyságrendekkel rosszabb paramétereket nyújt egy jó minőségű négy évszakoshoz képest, tehát a törésvonal a legkevésbe sem a szezonális tulajdonságok terén van, hanem a gumik alapkvalitásain. Ezek között azonban a szakírók soha nem említik, vajon a gyári tulajdonságok miként változnak a kopással, vagy az idő múlásával, márpedig egy gumi élettartamában legfeljebb egytizednyi időt tesz ki az újszerűség állapota.

Ha vaktesztet rendeznénk, vagyis az utakról “összefogdosott” sofőrökkel próbáltatnánk ki közepesen használt téli és négy évszakos abroncsokat jellemzően latyakos utakon, avagy nyári és ugyancsak négy évszakos gumikat szikrázó napsütésben, száraz felületeken, nagyjából olyan szórást kapnánk a helyes megtippelésekre, mint amekkora valószínűséggel egy csimpánz képes eltalálni egy számítógépes billentyűzeten a “h” betűt.

Már csak merő környezetvédelmi okokból is érdemes tehát megfontolni a négy évszakos opciókat. A biztonságos közlekedés pedig ne azon múljon, hogy ki-ki milyen bravúrokkal tudja kimaxolni az egyes gumik legjobb mondott tulajdonságait, hanem az odafigyelésen, a körültekintésen, az óvatosságon és a türelmen! Legyen példa erre a buszok esete, amelyek – legalább is Magyarországon – szinte kizárólag nyári gumikkal szállítanak minket, tömegesen.

somhegyi –