Ha valaki figyelmesen elolvassa a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alapszabályát, akkor annak a kamara hivatásáról szóló 6. pontjában semmi olyat nem fog felfedezni, ami alapján az elnökük, Parragh László elővezethetné a ‘katát’ érintő elgondolásait.

Lehet olvasni a kamara feladatairól, mint például a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekeinek érvényesülésének előmozdítása, de e tárgykörben aligha gondolnánk józan ésszel, hogy a legkisebb egyéni vállalkozások tételes adójának megszüntetését javasolni az valamiféle közfeladat lenne.

A kata ugyanis a mikroszféra életben tartásának egyik eszköze (más neveken a világ szinte minden országában van hasonló) azáltal, hogy minimális adminisztrációt igényel, s egy adott összeghatárig egy fix összeg befizetésével le lehet tudni az összes közterhet. Olyasmi, mint egy Trabant. Pofonegyszerű, de úgy-ahogy elviszi az embert A-ból B-be.

Ha nem lenne ilyen faék egyszerűségű adónem, akkor a magyar dolgozók durván 10 százaléka munkanélküli lenne, mert egyéb lehetőség híján olyan könyvviteli rendszerbe lennének kényszerítve, amelynek költségeit egyszerűen nem bírnák ki. Ezért indokolt, hogy az illető például havi ötvenezret nem a könyvelőnek, hanem az államnak fizet, és nyugodtan alszik.

Azon természetesen lehet vitatkozni, hogy jól vannak-e belőve az értékhatárok, tehát az éves forgalom reális-e egy egyszerűbb egzisztencia fenntartásához, avagy hogy egy-egy vevőnek mennyiért lehessen szállítani, de valamiféle anomáliákra hivatkozva az egész rendszer felborítása nem éppen épeszű ötlet.

Eleve undort kelt a kamarai elnök azon hivatkozása, miszerint egyesek visszaélésszerűen katáznának.

Már bocsánat, de mi a fene visszaélés lehet abban, ha valaki egyszerűen csak él a bárki által kihasználható törvényes keretekkel?

Az természetesen előfordulhat, hogy olyanok is haszonélvezőkké válnak, akiket a jogalkotó nem szándékozott kedvezményezni, de akkor tessék a tényleges szándék szerinti jogszabályokat alkotni, és nem másokat hibáztatni, fojtogatni!

A kamarai elnöknél nagyobb átlátó képességű gazdasági szakemberek például többször felvetették, hogy a katát nem kéne lehetővé tenni bizonyos szakmák, így például az ügyvédek számára. Ők ráadásul egy másik kamarához (is) tartoznak, tehát indokolt a tisztánlátás iránti vágy. Mindamellett rengeteg ügyvéd a föltulajdona okán egyben őstermelő is, ezért tényleg érdemes lenne megvizsgálni, hogy egy adózó hányféle státuszban érvényesíthessen adókedvezményeket?

Ezeket a kérdéseket azonban a legkevésbé sem a közel félmillió, kényszerszülte vállalkozó életének megkeserítése árán kéne megoldani.

– bankski –