Ötvennél biztosan több embernek hozott (további) anyagi fellendülést a 2024-es esztendő. Becsléseim szerint úgy tízezren lehetnek az élvonalban, amelynek ötvenes élbolyát a Forbes tárta elénk amolyan karácsonyi utó-ajándékként. Elnézegetve és belegondolva az látszik, hogy alig akad köztük olyan, aki Magyarországnál nagyobb terepen, pontosabban azon kívül “versenyezne”, viszont valamennyien ismerik az Orbán tenyeréből evés élményét. Közös jellemzőjük még, hogy az idén akár meg is duplázhatták a nem csekély vagyonaikat.

Máshol is találkozhatunk a bűvös ötvenes számmal, nevezetesen csupán minden ötvenedik magyar keres az európai uniós átlag felett, amely számban már eleve benne van az összes EU-s tagország minden keresője, köztük mi is, tehát nem Nyugat-Európához méricskélve.

Ezt a szörnyű vagyoni különbséget egyértelműen az Orbán Viktor által fémjelzett kormányok teremtették. Ez az ő nemzeti összetartozásuk: ők együtt gazdagodnak, mi pedig együtt szegényedünk.

Anyagilag tehát egészen biztosan jó lehet a felső tízezerbe tartozni, hiszen a hűséges szolgálatért előbb-utóbb ki-ki elnyeri a szajréból neki szánt hányadot. Mégis vannak néhányan, akik úgymond kiénekelnek a fideszes kórusból, ráadásul többnyire hamisan.

Számomra megannyi politikai tapasztalat sem ad biztos támpontokat arra nézvést, hogy ezek a kiéneklések és a megtalált búvóhelyek vajon igaziak-e, ugyanis az általam látottak és a formális logika között egészen fura törésvonalak látszanak.

Az egykori MSZP-s vezetésű kormányok 2010-es végső bukása után az ismerősi körömben még mutatóba sem nagyon akadt olyan, aki ne veszítette volna el részben, de inkább egészben az addigi egzisztenciáját, sőt, a legtöbbször ez a közvetlen családtagokra és hozzátartozókra is vonatkozott. Jómagam azon két szocialista egyéni országgyűlési képviselő egyike voltam, aki meg tudta őrizni a mandátumát, azonban a kormányváltás napjaiban nekem is két pályakezdő fiamat, valamint a páromat rúgták ki a munkahelyéről.

Hosszú volt a leszámolás, hiszen nem csupán azonnal rugdalták ki a korábbi kormányzathoz köthető embereket, hanem ütemesen zsarolták meg a kisebb-nagyobb vállalkozásokkal rendelkező szocikat, s aki nem engedett, attól erőszakkal vették el a cégeiket. Mire eljött a G-nap, addigra már lényegileg mindenkit utolértek, közvetlen hozzátartozóstul-mindenestül. Első körben durván 30 ezer emberen álltak kisebb-nagyobb bosszút. Megjegyzem, a fülkeforradalom csatazajában méterekre se jutottak el a jajkiáltások, bár mindenki láthatta a vérengzést. A társadalom többi része sajnos úgy kezelte a kinyírtakat, hogy minek mentek oda.

Voltak persze kivételek. A leváltottak oldalán érdekes módon a DK-ba tömörülteket alig érte bántódás, sőt, a volt kormányfő üzleti vállalkozásai gyakorlatilag sértetlenek maradtak. Igaz, nem szárnyalhattak tovább, ám a szintet tarthatták. Meglepő módon a trafikosztásból kimaradó, ezért aztán a Fideszből sértődötten távozó Hadházy Ákos egészen az ellenzéki országgyűlési mandátumig jutott anélkül, hogy a Fidesz utánanyúlt volna akár csak egy kis karaktergyilkosság erejéig. Hasonlóan futni engedték a NER-es felügyelőbizottságok milliós fizetéseiből kimaradó, ezért beguruló Magyar Pétert is, akit persze verbálisan gyepálgatnak, de egy ujjal se nyúltak hozzá a pénzügyeihez. Ennél fogva nekem Feri, Áki és Peti inkább jelentik a trójai falovak valagában megbújó mutatványosokat, mintsem az ellenzéki politizálás bajnokait.

Közülük most Ákiból bújt ki az idegen test, amikor is a Zuckerberg-féle faliújságon háborgott a tiszás Tarr Zoltán felségének minapi kirúgásán, s amolyan magán-dzsidádként “szolidaritásra és ellenállásra” buzdította a magyarságot.

Kétségtelen, szomorú az, amikor bárki politikai tevékenységéért a családtagján állnak bosszút. Érthető tehát Áki kesergése, de talán az én undorom is, minekutána ez a bizonyos Áki a már említett 2010-es tömeges vérfürdő idején lelkesen csápolt a szekszárdi Fideszben azoknak a törvényeknek, amelyek jogszerűen álcázták a szocikhoz köthető egzisztenciák legyilkolását. 30 ezer ember sorsának megnyomorítása nem feküdte meg a gyomrát, de a saját anyagi csalódásai és most egy másik álságos Fidesz-szökevény elvtársának érintettsége annál inkább.

Hát, mit ne mondjak, igazi szaralak vagy Te Áki, meg a többi haverod is!

Szanyi Tibor