A kapitalizmus mára a világgazdasági rendszerének alapvető modelljévé vált. Az egyének és vállalatok közötti „szabad” piaci verseny elvén alapulva a rendszer kétségtelenül sok technológiai és társadalmi „fejlődést” hozott. Ugyanakkor a végtelen gazdagodásra építő logika és a profitmaximalizálás az-az a folytonos növekedés kényszere olyan mélyreható problémákat okozott, amelyek komoly kérdéseket vetnek fel az emberiség jövőjével kapcsolatban.

A kapitalizmus kritikusai gyakran rámutatnak, hogy a rendszer természeténél fogva hajlamos az erőforrások egyenlőtlen elosztására és hozzáférhetőségére. A vagyon és hatalom egyre kevesebb kézben összpontosul, miközben a társadalom nagyobb része küzd a megélhetésért. A szegénység és társadalmi egyenlőtlenségek globális méretekben növekednek, még a fejlett országokban is. Németország példája jól mutatja, hogy még egy gazdag ország is jelentős belső válságokat élhet át az erőforrások elosztása és a társadalmi feszültségek miatt.

Németország hatalmas gazdasági teljesítményt ért el az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor a német ipar hanyatlása, a társadalmi elégedetlenség, a politikai válságok és a migrációs kihívások mind azt mutatják, hogy még a legsikeresebb kapitalista gazdaságok is törékenyek, és hajlamosak a belső ellentmondások súlyosbodására.

A kapitalizmus másik alapvető problémája a végtelen növekedésbe vetett hit. A természeti erőforrások hoz való hozzáférhetőség azonban véges, és a rendszer fenntarthatatlan módon használja ki őket. A környezeti válságok – például a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése és az erőforrások kimerülése – azt mutatják, hogy a jelenlegi gazdasági modell nem fenntartható és nem is fejleszthető. Legalább is a jelenlegi szemlélettel. Ezért egyre sürgetőbb, hogy a kapitalizmus helyett egy igazságosabb és fenntarthatóbb gazdasági rendszerre váltsunk.

Lenne megoldás? Természetesen! Az erőforrások igazságos elosztása biztosítaná, hogy mindenki hozzáférjen a megélhetéshez szükséges alapvető javakhoz. Az alapvető erőforrások és szolgáltatások – például az energia, a víz és az egészségügy – közösségi tulajdonban lennének, hogy biztosítsák mindenki számára az egyenlő hozzáférést. A termelési és fogyasztási rendszereket úgy kell átalakítani, hogy azok ne csak fenntarthatók, hanem regeneratívak legyenek, helyreállítva a természeti környezetet. A gazdasági és társadalmi kérdésekben minden érintett részt vehetne a döntéshozatalban, hogy a közösségek valóban maguk határozhassanak sorsukról.

Világunk közös történelme jól példázza, hogy a válságok leküzdése mindig nagy áldozatokat és átalakulásokat követel. A háborúk utáni talpra állások is azt mutatják, hogy a szolidaritás és a közös cselekvés milyen erővel bír.

Ugyanakkor a modern Németország válságai arra is figyelmeztetnek, hogy a gazdasági növekedés önmagában nem megoldás. A társadalmi kohézió és a természeti erőforrások megóvása kulcsfontosságú. A kapitalizmus alternatívája egy olyan gazdasági rendszer lehet, amely a közösségek érdekeit helyezi előtérbe. Egy ilyen rendszer nem a végtelen gazdagodást tűzné ki célul, hanem a fenntartható jólétet. Az egyének közötti egyenlőség, a környezetvédelem és a társadalmi igazságosság képeznék az alapját.

Egy igazságosabb gazdasági rendszer nem utópia, hanem szükségszerűség. Ahogyan az emberiség mér többször is bizonyította, hogy képes újjáépíteni és megújítani társadalmukat, úgy nekünk is hinnünk kell abban, hogy egy jobb világ lehetséges – ha hajlandóak vagyunk változtatni.