A Kossuth tér magánya


Lássuk be, egyes ún. ellenzéki pártok teljesen beleszoktak, hogy érdemben már senki nem kíváncsi rájuk. Azt régebb óta megszokhatták, hogy a Kossuth téri bazi nagy épületben (szebb nevén Országházában, amit ugyancsak merő megszokásból Parlamentnek hívnak) roppant csekély a hallgatottságuk, ezért most bátran kiálltak elé is, ahol durván ezer lelkes dékásnak előadták a dögunalmas mantrájukat.

Konkrétabban szólva, a hivatásos, vagyis államilag és kormányilag fizetett ellenzéki pártok azt találták ki, hogy a pedofília árnyékában alaptörvényt akarnak módosítani. Azt az alaptörvényt, amit egyébként sűrűn illegitimnek mondanak, bár felesküdni azért felesküdtek rá, különben nem kapnák meg a júdáspénzüket. Mivel az épületen belül semmi esélyük nincs semmilyen törvénymódosításra, ezért hát kívülre mentek, s tulajdonképpen a munkahelyük bejáratához trombitálták az őket támogatni hivatott tömegeket. Néhány egyenruhás aktivista el is ment fotózkodni, sikítozni, tapsikálni. A produkció nagyjából hozta egy jobb utcai zenész színvonalát, amit aztán elmosott a szemerkélő eső.

A mondandó lényege az volt, hogy a kormány szar, ők viszont jók, csak éppen nem nagyon képesek semmire, legkevésbé az ütős fellépésre, avagy csak az érdemi együttműködésre. A megszokott zsolozsmájukon túl új elemként említhetjük, hogy a kormány immár nem csupán szar, de még pedofil is, tehát végképp pfúj!

Ha jól belegondolunk, akkor az apropót adó gyermekvédelem ügye kifejezetten pocsékul áll, lényegében a rendszerváltoztatás óta. Utoljára a Kádár-rendszer karolta fel az állami gyermeknevelés ügyét, s 1956-tól kezdve 1990-ig töretlenül fejlődtek az ilyen intézmények, amely legismertebbje talán a Fóti Gyermekváros – volt. A kapitalizmus beköszöntével a család nélküli gyerekeknek szinte mindenhonnan menniük kellett, legfeljebb itt-ott kerültek többé-kevésbé elfogadható helyekre. A fóti kastélyra is a gazdagoknak volt újra szüksége.

Egy szó, mint száz, gyermekvédelmileg az összes ma ismert parlamenti párt nyakig sáros. Lehet ugyan egymás ellen tüntizni, de ettől még tény marad, hogy a témában legfrissebb jogszabályokat együtt gründolták. ‘Anno’ egyedül Székely Sándor, a Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke vette a fáradságot, hogy bemenjen az Országgyűlés plenáris termébe, s egy kövér nemet nyomjon erre a borzalomhalmazra.

Nomármost, a pedofil téma államfőt buktató fellángolása kapcsán néhány ‘youtuber’ felhívására durván százezren kivonultak a Hősök terére, ahol lelkesen kieresztették a társadalmi gőzt, s akaratukon kívül tulajdonképpen megtámogatták azt az intézkedési sort, amit a kormány felvázolt. Majd összeszedték a szemetet, és hazamentek. Holnapról egy szó sem esett.

Innentől kezdve válik világossá az ún. parlamenti ellenzék totális idiotizmusa. Kurva nagy történelmi sárral a nyakukban, messze lekésve minden aktualitásról, gyakorlatilag a tüntetésekre immár alkalmatlanná tett Kossuth térre összehívtak pár száz aktivistát, hogy csápoljanak a verbális verklizésre.

Ebből nemhogy forradalom, de még egy vértelen rendszerváltás sem lesz, sőt, alighanem egy aprócska jogszabály módosításra sem futja.

Istenem, hogy ez kinek és mire jó???
Egyedül Orbánnak a hatalmon maradásra.

bankski –

  A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon:

MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000

Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.

Kapcsolódó tartalmak

Vélemény

A lopott kincs visszajár

Számtalan értékes műkincs lakozik meglehetősen illetéktelen helyeken. A legnagyobb “összehordott” gyűjtemény minden bizonnyal Rómában, pontosabban a Vatikánban van, ahol évezredekre visszamenőleg találunk különböző remekműveket, úgymint