Bankski-Bankski doktori értekezésének rövid összefoglalója

A kutatás mintegy 33 év jól dokumentált megfigyelésein alapszik. Két alapvető nézőpontból vizsgálja a lerészegedés bonyolult mechanizmusait. A NER időszaka nem hozott különösebb változásokat a korábbiakhoz képest, jóllehet a rendszerváltoztatás előtt az élhető szocializmus körülményei nem implikáltak számottevő gazdasági megfontolásokat. Akkor mindenki ott és annyit ivott, amennyit akart, lényegében elhanyagolható költségkereteken belül.

A kapitalizmus beköszöntével az éltető pia – minden mással együtt – áruvá vált, s a lerészegedési szokások az érintettek finanszírozási képességeihez igazodtak.

A tanulmány először az állam szempontjából értékeli a berúgás anyagi hátterét.

Az állam gyakorlatilag semleges szereplőnek mondható, annak ellenére, hogy az alkoholkereskedelmi forgalom után adókat szed, illetve szűk körben pénzbírsággal bünteti a részegséget. A keletkező bevételek bőségesen fedezik az okozott károk értékét, illetve az esetleg felmerülő kórházi ápolás költségeit. A többleteket is figyelembe véve lakosság által alkoholra költött pénz azonban jóval meghaladja a szociális juttatások teljes összegét, így elmondható, hogy az állam valójában a lerészegedés kisebbségi társfinanszírozója, ám a kiadásai tekintetében hozzávetőlegesen egyensúlyban van a már említett adóvolumennel.

A lerészegedés fő teherviselője tehát az állampolgár. Az italbeszerzés leggyakoribb formája mégis az adómentes zugtermelés, illetve kisebb részt az ajándékként kapott, valamint a lopott pia formáját ölti.

A fogyasztás alkoholegységben kifejezett origója a napi fél liter vodka. Természetesen ettől a középponttól eltérő szokások uralják a magyar életet, azonban a fő átlag tekintetében mégis ezt tekintjük irányadónak. Némileg bonyolítja az értékelést, hogy alaphelyzetben ennyitől nem mindenki válik részeggé, illetve a részegség foka is komoly spektrumon belül értelmezhető. Ennél fogva a szerző a biztos berúgás kapujaként a napi egy liter vodka-egyenértéket értelmezi, s ennek személyi költségeit vizsgálja.

Ma a normál kiskereskedelmi forgalomban 1 liter vodkát legolcsóbban 5-6 ezer forintért lehet beszerezni. Amennyiben valaki NER-milliárdos (másmilyen jelenleg nincs), ez esetben még a kiegészítő booster-ek, úgymint kokain, marihuána stb. értéke sem tűnik jövedelmi aránytalanságnak, ezért a vizsgálat fókuszaként a minimálbért érdemes választani.

A nettó minimálbér adókedvezmények nélküli összege 2023-bqn 154.280 forint volt, ami 2024-ben már 177.422 forint lesz, azaz az átlagos pozíció havi négy liter vodkával javul. Ez az előny azonban az infláció árnyékában elporlad, tehát kifejezetten érdemesnek mutatkozik az év első heteiben az átlagosnál jobban berúgni. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy amennyiben semmi másra nem költünk, úgy a nettó minimálbér éppenhogy fedezetet biztosít a teljes hónap teljes részegségben töltésére.

Más megközelítésben a feketemunka hozzávetőleges óradíja 1.000-3.000 forint között mozog, vagyis egy óra alatt legalább 2 deci vodka árát meg lehet keresni, ami persze csak azokat érinti, akik még munkából élnek.

Amennyiben viszont sem dolgozni, sem pénzt lopni nem áll módunkban, ez esetben – kizárásos alapon – a pialopás tűnik járható útnak a biztos lerészegedés felé. A lopás gyakorlatának fenntarthatóságához azonban bizonyos időközönként viszonylag józan időszakok is szükségesek, amelyek nyilván rontják a részegségben eltöltött idő kiegyensúlyozottságát, de ez jellemzően az egyéni energiák legfeljebb 10 százalékát igényli.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy az alkoholisztikus jóllét a mai magyar viszonyok között teljességgel biztosított, s ebből azok sem maradnak ki, akik elutasítják a munka alapú társadalom-felfogást. A vonatkozó nemzeti egységet tehát sem az idő, sem a politikai forgószelek nem tudják megbontani.

A pia örök. Éljen a konstans részegség!

Bankski –