A miniszterelnök megparancsolta a Fidesz képviselőinek, hogy sürgősen fabrikáljanak egy ún. “szuverenitásvédelmi” törvényt, amely széles körű irgumburgummal, illetve akár börtönnel sújtaná azon közszereplőket, akik a táncrendjüket külföldi pénzekre visszavezethetően alakítanák.

Azt most felejtsük el egy pillanatra, hogy ezzel a törvénnyel Orbán Viktor szélessávú bohócot csinál saját magából, minthogy például a svédek NATO-csatlakozása ügyében csak szélesre tárja a kezét, mondván, hogy a képviselőkre ő aztán nincs semmilyen hatással. Ez önmagában is abszurd blabla, a friss alfaparancs árnyékában pedig végképp.

A szuverenitás fogalmának felettébb széles irodalma van, de a témánk kedvéért úgy sűrítsük, hogy az önálló döntésképességről van szó. A kormányoldali vélekedés az, hogy ha valamely közszereplő, illetve politikai szervezet külföldről pénzt kap, akkor az óhatatlanul idegen érdekeket szolgál a magyar érdekekkel szemben, s ez főben járó bűn. A jogászok még nyilván el fognak csemegézgetni a törvény szófordulatain, itt csupán a politikai blikfangokról szóljon az ének!

Az ügy apropóit, azaz akár Márki-Zay Péter, akár Karácsony Gergely elhíresült kampánymilliárdjait illeti, vagyis hogy külföldi magyaroktól seperc alatt összekalapoztak hatalmas összegeket a szent ügyeik olajozására, nos, ezeket a rablómeséket széles körben is a nép lenézéseként, még pontosabban hülyének nézéseként értékelik. Az viszont, hogy miként lehet politikusokat külföldről megvenni, az a legkevésbé sem az ilyen, most előterjesztett bugyuta törvényeken múlik.

Vegyük például Orbán Viktor esetét, aki karrierje hajnalán egy-az-egyben Soros György pénztárcájára táncolt, s feltételezhetően az se ingyenbuli, ahogy mostanában Putyin, Hszi, Erdogan stb. adja a zenét. Ám a népszuverenitás megcsúfolása nem csupán külföldről valósítható meg, hanem a hazai oligarchák is képesek anyagi erejüket politikai befolyásra váltani, például amikor a kormánnyal sorra hozatják meg a legkülönbözőbb népnyúzó intézkedéseket. Azt már fel sem verem vetni, hogy az eleve külföldről jövő szavazatok miféle hátterekkel bírnak?

A történetben inkább az tűnik igen érdekesnek, vajon mit fognak szólni egyes szomszédaink, ahol 1-2 milliárd forintos nagyságrendnél jóval vastagabb pénzeszsákok zúdulnak bizonyos magyar szervezetekre, úgy, hogy azok eredetét a legkevésbé sem övezi homály, azaz nagyon is tudni, hogy a magyar kormány Magyarországról fizeti a romániai, szerb, ukrán, horvát és szlovák választásokban érdekelt magyar és egyéb szervezetek kampányait. Külön izgalmas eset lehet, hogy a széljobbos francia Marine Le Pen egyenesen magyar bankokkal finanszírozza magát.

Feltételezem, a szomszédságban és máshol ellen tudnak állni a szovjet-leheletű szuverenitásvédelmi reflexeiknek, s nem foganatosítanak a magyarhoz hasonló intézkedéseket. Mindazonáltal ha Soros György magyar állampolgár számlát nyitna valamelyik magyar pénzintézetnél, és onnan fizetné a magyar liberálisokat, az teljesen rendben lenne. És akkor még arról se feledkezzünk meg, hogy az európai parlamenti választásokon bármely EU polgár bárhol szavazhat, sőt indulhat, így a “külföldi” jelző még meg fog akadni egy-két brüsszeli irodában ücsörgő bürokrata torkán.

Bankski –