Elek Erzsébet: Mindenkinek segítünk, akinek valóban kell


Világunkban álltalános lett a válság. Járványok, háborúk, kapitalizmus, fogyasztói társadalom, lecsúszó társadalmi rétegek, depresszió, elmagányosodás a sor végtelenségig sorolható. Újságunk eltökélte, hogy megkeresi bemutatja azokat az embereket, társaságokat akik így vagy úgy de szembe mennek a trenddel, nem hagyják magukat és új utakon vagy akár rég elfeledett gondolatok mentén próbálnak küzdeni a minden fronton támadó embertelenséggel szemben.

Sorozatunk legújabb részében a nagyjából húszezer fős Törökszentmiklóson élő Elek Erzsébetet mutatjuk be, aki több mint egy évtizede működteti a segély osztó irodáját jó ideje a Szolidaritás Mozgalom égisze alatt. Erzsike nem csak a város 5.000 fős (!!!) szegregátumát segíti, hanem a város körüli falvakat is, de nem ritkán küld ruhákat a Szolnoki korházba, sőt legutóbb Ózdra is jutott vagy tíz zsák ruha a rászorulóknak. Eszes Péter interjúját olvashatják.

Eszes Péter: Gondolta volna valaha, hogy ruhaosztással fog foglalkozni életvitelszerűen?

Elek Erzsébet. Ruhaosztással? Osztunk mi mindent. Ruhát, butorokat, babakocsit, könyveket, mindent ami kell és ami van.

E.P.: És honnan szerzik a szétosztandó árukat?

E.E.: Nem szerezzük őket. A városban ha valakinek valamilyen feleslege támad, az sokszor behozzák hozzánk. Mi átvesszük, a ruhákat átválogatjuk, majd az önkormányzattal egyeztetve kiadjuk azoknak, akiknek szükségük van rá.

E.P.: Jól értem, hogy félhivatalos szociális ellátórendszert építettek ki?

E.E.: Ehhez én nem értek, de az biztos, hogy sajnos nagy szükség van ránk. Folyamatosan kell segítenünk bajba jutott embereken. Szegény családokon, férjüktől, barátjuktól menekülő nőkön, nehéz sorsú gyerekeken.

E.P.: Vannak konfliktusok a munka körül?

E.E.: Rengeteg. Először is vannak páran akik azt hiszik, hogy mi itt fizetést kapunk, mert ezt csináljuk és állandóan fel akarnak minket jelenteni az önkormányzatnál.

E.P.: Miért?

E.E.: Mert esetleg nem kapnak annyi ruhát amennyit szeretnének, vagy olyan bútort amire épp szükségük lenne. Nem mindenki érti, hogy mi abból tudunk adni, amit kapunk. És ha nincs, akkor bizony nincs. Vagy van, de másnak is kell adni. Abból gazdálkodunk, amit a városlakók vagy a környező településeken felajánlanak. Rengeteg mindent kapunk, elképesztően nagy az összetartás, de hát nyilván mindig mindent nem lehet.

E.P.: Najó. És miért szokták még kritizálni?

E.E.: Ó hát mindenért! Ez itt Magyarország. Ha bárki bármit jól csinál, vagy önzetlenül csinál, vagy csak csinál valamit, akkor biztos lesz aki kritizálja. Lehetne jobban, mást, többet, kevesebbet, máshogy. Semmi extra csak a szokásos. De nincs ebből baj, már hozzá edződtünk ehhez. Van egy közösségi oldalon egy zárt csoportunk tízezer fővel a Miklós Ma. Annak én vagyok az adminja egyedül. Óriási viták vannak néha, őszintén szólva ha nem lennének, nekem hiányozna!

E.P.: Tízezer fős csoport? A húszezer fős városban? Az nem semmi. Indulhatna az Önkomrányzati választásokon is, nem?

E.E.: Ó hát persze. Mindig feljön ez. A „fönököm” is a Székely Sándor (a Szolidaritás Mozgalom elnöke – A szerk.) mindig megpróbál meggyőzni, hogy induljak, de én nem szeretnék. A Szoli sok helyen indul az önormányzati választásokon, de sok helyen meg nem. Jellemzően ott nem, ahol a helyi munkát akadályzná a politikai szerepvállalás. Amit csinálunk itt helyben, az tökéletesen megfelel nekem. Alapvetően nem értek egyet azzal ami folyik jelenleg az országban, élesen szemben állok, állunk a Fidesszel, hiszen nap mint nap szembesülünk a helyzet romlásával. De ha elköteleződnék valamilyen politikai párt mellet, akkor azzal a város egyik felének a szimpátiáját is elveszíteném, aminek meg a szegények látnák kárát. Szóval maradunk függetlenek, segítünk annak akinek lehet és mindenkitől elfogadjuk a felajánlásokat. Így tartjuk meg a hitet a városban, hogy igenis erős és összetartó közösség a miénk akik együttműködnek a bajban.

E.P.: Hogyan fizetik ki a bérleti díjat, amit az önkormányzatnak fizetni kell a raktárukért?

E.E.: Nagyon egyszerű. Összedobják számunkra a Miklósiak. Vállalkozók, politikusok, magánszemélyek. Egyszer ki írtuk, hogy kellene adomány a havi bérlelti díjra és azóta nincs ezzel problémánk. Mindent megoldunk. Mindent meg kell oldanuk. És mindent meg is oldunk.

  A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon:

MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000

Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.

Kapcsolódó tartalmak

Hazai

Magyarország kisebbsége választ

A Delphoi Vote Research (DVR) választások előtti közhangulat mérése
A Delphoi Vote Research, Magyarország legpontosabb és leghatékonyabb közvéleménykutató intézete az ISZOMM térítésmentes megbízása alapján a normandiai