A helyzet ugyanis az, hogy pár száz év spéttel nálunk is belendült az eredeti tőkefelhalmozás, s a kapitalizmusból szinte minden megvalósul, amire Marx azt mondta, nem kéne, illetve ne hagyjuk, hogy így legyen!

Elvileg nem rossz ötlet, hogy Orbán Viktor kormánya több gazdasági minisztert is működtet, kiváltképp a Magyar Nemzeti Bank vezetője ellenében. Morgolódhatunk Mészáros Lőrinc féktelen gazdagodásán, azonban a legnagyobb pancser, illetve hát tolvaj maga Matolcsy György, aki szemmel láthatóan nem képes és/vagy hajlandó a legelemibb feladatának sem eleget tenni, ami a nemzeti fizetőeszköz, a forint stabilitásának biztosítása lenne. A kormány gazdasági fő megmondó embere ezen most változtatni akar.

A rövid történelem annyi, hogy Magyarország saját akaratából kívül maradt a Covid kapcsán beindított európai uniós, főként pénzügyi, fejlesztési mozgásokból. Ennek viszonylagos ellensúlyozása érdekében a kormány EU-n kívüli források iránti indított hajszát, amelyek bár bőséggel, azonban igen kétséges feltételek közepette állnak rendelkezésre. A kétségek közé tartozik az ország külső elköteleződése, a források megszerzésének teljes feltételrendszere és nem utolsó sorban a hozzáférés roppant drága mivolta. Ezáltal a magyar szuverenitás a közös európai önrendelkezés előnyeihez képest abszolút értelemben is csökken.

Ezen tévút kikövezésén munkálkodik Nagy Márton gazdasági, Szijjátó Péter külgazdasági, Nagy János agrárgazdasági, Navracsics Tibor területfejlesztési és Varga Mihály pénzügyminiszter. Mások is belelógnak a gazdasági kompetenciákba, hogy csak az innovációs és az építésügyi minisztereket említsük. Ezen 5-7 miniszter, kvázi a kormány fele tehát a gazdaság terén, illetve margóján tüsténkedik. Alapelvük a növekedés, ezen belül is a GDP emelésének szándéka, azonban ködbe vész, hogy ennek a típusú fejlődésnek mi az ára, de leginkább az, hogy a megtermelt jövedelemből ki és miként részesül?

A nemzeti kassza kimeneti oldalán hárman állnak sorba.

• A legfőbb jövedelemszerző maga az állam, hiszen jelenleg a javak 41,2 százalékát teszi magáévá (adóék), amely immár magasabb, mint az ez ügyben sokat emlegetett Svédország esetében.
• Az ezüstérmes a tőketulajdonosok világa, s bár a magyar statisztikák igen hallgatagok e tekintetben, nagyságrendileg felfedhető, hogy nem sokkal marad le az állam mögött, azaz a tőke a GDP durván 35 százalékát nyeli el, így a
• ténylegesen dolgozók részesedése csak alulról közelíti az egynegyedes, azaz 25 százalékos szintet. Ez utóbbiaknak csekély vigasz, hogy az államtól számíthatnak bizonyos szociális juttatásokra, azonban a tőke támogatottsága sajnos nem marad el a népjóléti kiadásoktól.

A nép tehát a legjobb esetben is az általa megtermel jövedelem legeslegfeljebb egyharmadából él. Kétharmad az államé és a tőkéseké.

Marx erre mondta, hogy a dolgozóknak ki kell vívniuk a maguk jussát, ami modern nyelven annyit mindenképpen jelent, hogy a dolgozói zsebekben landoló jövedelem a GDP legalább felét haladja meg! Ezt lehetne fejlődésnek tekinteni.

A magyar kormány azonban alapvetően egyet állít: ha van gazdasági növekedés, az nagyon jó. Ebben ugye az az ígéret lakozik, hogy ha bővül a GDP, akkor annak mindenki a haszonélvezője. Nos, korántsem.

A ”gazdagodjunk, s azzal mindenki jól jár” szlogen a neoliberális gazdaságpolitika fundamentuma, más szavakkal szólva elsődlegesen a tőketulajdonosok gazdagodjanak, hiszen a manna egy része lecsorog tőlük az alsóbb osztályok felé. Ezzel csak az a baj, hogy arányaiban egyre kisebb része csordogál, amit az elmúlt 2 évben reáljövedelem-csökkenésben tapasztalhatott meg a magyar dolgozó.

Nagy Márton ennek fényében most előállt egy 10 pontos jövőképpel, aminek az a lényege, hogy eddig is minden pazarul sikerült, de azért vannak még feladatok. Reményei szerint ezzel a 10 ponttal 2030-ra Magyarország eléri az EU-s fejlettség 90 százalékát. Azzal ugyan adós marad, hogy pontosan miben is kellene mérni ezt a bizonyos fejlettséget, ami azért is zavarba ejtő, mert egyes számítások szerint Magyarország korábban már volt ezen a szinten. Emellett van egy kis “déja vu” is, elvégre Gyurcsány Ferenc mélyrepülése ugyancsak sokpontos programok felvázolásával kezdődött.

No, de kezdjük a pontok áttekintését a nemzeti bajnokok – úgymond – kinevelésével! Ilyenek mindig is voltak, illetve vannak. Egyikük például Mészáros Lőrinc, de ha őket a tengeri jachtok megszerzésével mérjük, akkor már most van belőlük pár tucat. Pipa.

Nehezebb dolgunk van a csökkenő államadósság, nettó hitelnyújtás fogalomrendszerével, ugyanis ez a lakosság jóllétének szintjén az ég adta világon semmit nem mond, ha csak azt nem, hogy az állam majd több hitelt biztosít, mint amennyit felvesz, ami egyértelműen a jövedelmek további központosítását tételezi fel, azaz a lakosságtól elszednék a pénzt, hogy azt kihitelezhessék a tőkéseknek. Ebben éppenséggel miért is ne kerülhetnénk az EU élvonalába, ám ez legkevésbé sem jelent semmiféle fejlettséget.

A hightech iparágak fogalomkör szintén rugalmasan értelmezhető, hiszen a kínaiak által levetett és hozzánk kiszervezett akkumulátoros technológia Magyarországon minden bizonnyal magas technológiának tűnhet, viszont ha a high tech-et úgy fogalmazzuk meg, hogy kevés anyaggal ám sok hozzáadott értékkel akarunk számolni, akkor jelenleg ilyen jellegű külföldi tőkevonzó képességünk sajnos egyelőre nincs a láthatáron.

Az viszont komikusnak tűnhet, amikor a kormány szókészletében megjelenik a demográfiai fordulat kifejezés, minthogy az elmúlt másfél évtizedben eddig semmi ilyesmi nem történt, ha csak az nem, hogy a magyar lakcímüket a statisztikák számára itthon hagyó fiatalok százezrei mentek el Nyugatra. Pozitív fordulathoz nyilván szociálpolitikai intézkedések összekapaszkodó és tartós láncolatára lenne szükség, ám a boncolgatott 10 pont egyikének sincs semmilyen szociális ambíciója. Jegyezzük meg, például az állami bérlakásépítés ugyanúgy növelhetné a GDP-t, mint bármilyen külföldi összeszerelő üzem működése, ám a jóllétben mért fejlettség szempontjából ég és föld a különbség.

A jövő zálogaként szintén keveset mond a magyar dolgozóknak a határátkelők és szállítmányozás fejlesztése. A gazdasági szereplők számára ez nyilván beszédesebb, végtére is ez azt jelenti, hogy az áruk és a tőke még könnyebben mozoghat, bár a turistaforgalom szempontjából inkább az fontos, hogy minél több szomszédunk váljék a Schengen-i övezet tagjává, ami viszont csekély mértékben múlik Magyarországon. Gyaníthatjuk azonban, hogy az ilyen stratégiai beszólalások inkább annak ágyaznak meg, hogy Mészáros Lőrinc többszörös áron és teljesen értelmetlenül építse át a Budapest-Belgrád vasútvonalat, illetve hogy a kormány kegyeltjei a nép pénzéből fizethessenek horrorisztikus árat a ferihegyi reptér működtetési jogának megszerzéséért. (A Budapest-Belgrád vasútvonalon érdemi utasforgalom nincs, a tehervagonoknak viszont édesmindegy, hogy 10-20 km/h-val gyorsabban járnak-e mindaddig, amíg a budapesti gócponton csak több nap alatt tudnak keresztülvergődni; a ferihegyi reptér pedig a közhiedelemmel ellentétben jelenleg is állami tulajdonban van, a csata a működtetési jogok körül zajlik, ami pedig az ezeket birtokló Budapest Airport nevű cég részvényeinek megvásárlásában ölt testet, azaz a magyar állam nem repteret, hanem cégtulajdont venne.)

Nagy Márton 10 pontjának szépségdíjasa a vertikális és horizontális FDI hasznosítás, amely szóösszetétel elemzői szinten és bizonyos tudományos munkákban talán elmegy, gazdaságpolitikailag azonban maga a megtestesült értelmetlenség. A vertikális-horizontális szókép lényegében azt jelenti, hogy minden irányban, vagy minden szempontból, az FDI pedig közvetlen működőtőke-beáramlást, viszont hogy más pénzét a kormány miként akarja mindenképpen hasznosítani, az egyelőre jó nagy rejtély marad, némi lila kívánsághalmazzal fűszerezve.

A digitális átállás már az átlagos magyar polgár fülének is tetszetős lehet, bár ennek némileg ellentmond, hogy az oktatási rendszerünket rohamléptékben hagyják el az idetartozó tárgyakat tanító oktatók, márpedig ez a bizonyos átállás megfelelő tudás nélkül nem fog menni.

Megmosolyogtató, hogy a probléma illusztrálásaként azt hozza fel a miniszter, hogy de jó lenne, ha minden magyar cégnek lenne internetes honlapja! Ebben igaza van, csak hát az a bizonyos digitális átállás – az állam szintjén – ennél bővebb feladatokat tartalmaz, például a digitális szavazások meghonosítását, avagy a hatósági eljárások papírmentesítését. Ez utóbbi akár azt is jelenthetné, hogy a polgárnak az egyik állami cégtől /intézménytől/hatóságól ne kellejen papírokat hurcibálni a másikhoz! Ilyesmiről azonban nincs szó a tervekben.

A 10 nemzetmentő programpont bicskanyitogató eleme viszont a profitegyenleg javítása elnevezésű célkitűzés. A sok szóvirágból sajnos nem derül ki, hogy ez a bizonyos profitegyenleg jelenleg miért rossz, ezért csak tippelni lehet arra, hogy a hazai cégek haszonszerző képessége elmarad a multikhoz képest, avagy több profit áramlik kifelé, mint befelé, és ezen változtatni akarna a kormány. Nosza, mondom én, bár ilyenkor mégis eszembe ötlik, hogy a sok-sok magyar jachttulajdonos még a jobbik esetben is a profitját viszi külföldre, de ennél póriasabb a valóság, ugyanis ezeket a jachtokat igazából meg sem veszik, hanem az adócsökkentő tételként (kiadásként) megjelenítetten lízingelik, vagyis adófizetés helyett a cégeik költségeként pöffeszkednek rajtuk naphosszat, tejeskávét szürcsölgetve.

A tárgyalt programsor egyik igen fontos tovább eleme, hogy a miniszter másfélszer több energiát akarna előállítani/fogyasztani, nem utolsó sorban zöld energiaként. A zöld rész akár rendben is lehetne, de ha már fejlettségről beszélünk, akkor az az igazi kihívás, hogy miként lehet sokkal több értéket előállítani kevesebb energiával? Energiafaló beruházások idecibálásával biztos nem.

Zárjuk a sort Nagy Márton Kossuth Lajos, néhai liberális kiválóságunk emlékét idéző felvetésével, miszerint 500 ezer fő új munkavállalóra lenne szükség. (T.i. elfogyott a regimentje…)

Matematikai egyenletként értelmezve, azaz a meg nem születő gyerekek, valamint a fiatalon lelépő honfitársaink, illetve az itthon nyugdíjba vonuló idősebbek számából kiindulva 500 ezer fő új munkavállaló akkor lesz itt, ha azt a kormány külföldről betelepíti. Ez a törekvés azt jelenti, hogy a magyar munkahelyek egyötödét messzi keletről behívottak fogják betölteni, úgyhogy a kormány iránt rajongó magyar munkavállalók számára az a legjobb javaslat, hogy merő udvariasságból kezdjenek el egzotikus nyelveket tanulni!

Marx egykoron azt mondta, hogy “Világ dolgozói, egyesüljetek!” A Marxot kihasználó szélsőségesek a dolgozókat proletárokra “fordították”, Orbán viszont ezt most megvalósítani látszik, azaz a magyar munkahelyeken egyesíti a világ dolgozóit, valamint pont úgy működteti a kapitalizmust, ahogy azt Marx elsöprendő szörnyűségként leírta.

Bankski –

A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon: MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000 Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.