Eszes Péter kollégánk vasárnap jelezte, hogy home office-ban dolgozik a héten, mert szombaton este és vasárnap reggel bizonyos nem ismertethető események hatására kissé megfázott. Hétfőn 11 órakor az alábbi cikket jutatta el szerkesztőségünkbe, amit változtatás nélkül közlünk, de természetesen annak tartalmától elhatárolódunk.

——

Szombat van. Nincs reggeli ügyelet az újságnál. Délelőtt anyámnál tisztelgő látogatás, bevásárlás, “igen, anyu, finom a kávé a kalács is!” (csak kár, hogy már 3 napos, de engedjük el széthulló életünk apró darabkáit, másutt háború van itt meg béke, ugye), mennem kell a fusiba. Szia fiam, szia anyu!

Fusi után döglés az ágyban – most mi van, nem lehet mindneki sztahanovista?! Nah – délután mondja a kölök, hogy meg kéne nézni a magyar-szerbet valami nyílt helyen, Proszira (Proszektúra punk zenekar, a szerk.) megyünk. Hát jó. Nézegetem a helyeket, de egyik sem tetszik. Túl belvárosi mind. A Dürer kert meg ahová megyünk majd, az egyes villamos vonalán van. Najó. Eszembe jut, hogy a Világ Legjobb Focicsapata (Magyar Testgyakorlók Köre rövid nevén MTK – a Szerk.) pályájával szemben van egy elég lepukkant kocsma, amibek egyetlen előnye (azonfelül, hogy a Világ Legjob Csapatának a pályájával van szemben), hogy van egy nagy kivetítője,, amin meccseket szoktak nézni. Menjünk oda, mondom és lőn, oda megyünk.

Igazi talponálló. Igazi telepi közönséggel. Mikor belépünk még nincs senki, de kezdésre befut a kocsma mögötti lakótelep egyik bandája. Nagyjából 30 év szigorítottat ki lehetne osztani közöttük. Kissé félve húzzuk össze magunkat a fiammal, lehet, hogy ezt egy kicsit megszívtuk?

Hát nem.

A srácok – bár tényleg durva arcok – a meccs alatt igazi szurkerek, Himnusz felállva, helyzeteknél, gólokkal kiabálva, egymást zrikálva békésen iszogatva nézzük közösen a meccset. Jó kis ráhangolódás ez az esti zúzásra, amihez őszintén szólva egyáltalán nincs kedvem, öregember vagyok én már koncerten való táncikáláshoz, cserébe a kölök még csak 16 éves, egyetlen haverja sem punk, egyedül meg mégsem engedhetem el, mert azért nah.

Meccs kipipálva, szurker társainktól elköszöntünk, két sörrel én is beljebb vagyok, a fiam kólától pörög meg a 16 évétől. Fel a villamosra, át Budára (oda csak külön útlevéllel megyünk, de az egy másik cikk és már ez is kezd kurva hosszú lenni, pedig még egy sort sem írtam amiről akartam). Megérkezünk a helyre. Fasza.

Nem lehet kártyával fizetni. Készpénz meg csak egy jegyre való van nálam. A jegyszedő (aki amúgy a menedzser is) ismerem régről, jó arc, de nincs kegyelem. Elküldenek minket a Mekihez, hogy vegyünk fel pénzt. Oké. Elmegyünk. Nincs automata. Vissza a helyre, és megbeszéljük, hogy akkor csak a fiatalkorúnak veszünk jegyet, én majd kint megvárom (hála égnek, nyugodtan bimcsizhetem a telómat!). Jegyvásárlásnál a jegyadó csaj részvét teli arcot vág (azt hiszi nincs pénzünk), amikor mondjuk, hogy nincs pénzünk két jegyre. Cuki. Tényleg. Menedzser is kapcsol (van közös múltunk, oké?), engem beengednek, mondjuk úgy kedvezményesen.

Kezdődik a buli. Megyek a pulthoz a sörömért (valahogy ki kell húznom a kövi másfél órát). Fiam rutinosan odaadja a telefonját, kulcsait, iratait és megy előre pogózni. Tiszta anyja ez a gyerek, mert én ugye nem voltam ilyen (DE, és most is ilyen!, a szerk.)

Najó. Megkapom a söröm, a pultos csaj fülig érő szájjal mosolyog, táncikál. Gyanús. Körbe nézek mindenki mosolyogva táncikál. Hű de gyanús!

Elkezdek odafigyelni a zenére. Kurvajó. Már hogy lehet érteni mindent. meg hallani is. Norti tolja az elképesztő poénokat és az összekötő szövegeket. A zenekar meg jobb mint valaha. Vagy eddig is ilyenek voltak, csak itt van normális hangosítás? Nem tudom, mert jó eséllyel ez életem első olyan Proszektúra koncertje ahol teljesen józan vagyok (három sör nem sör, ezt szögezzük le), de az biztos, hogy tényleg kurva jó az egész. A legdurvább az az, hogy a 30 éves számok szövegei ma talán még sokkal jobban ütnek vagy ülnek, mint valaha. Magyarország nem előre megy, hanem körbe és ez borzasztó, de három sör után ezen én hátul röhögök, az elől lévők is, csak ők ezt pogózva teszik meg.

A koncert két részből áll és elképesztően jó a számok listája. (setlist, a szerk.), Régiek – újak és akár vadonatújak is. Ha jól hallottam ugyanis lesz új lemeze a brigádnak és most arról is adtak elő két számot. A szöveget nemigen értettem, mert közben egy negyedik sört is meg kellet innom, meg belém erőltetett valaki valami pálinkát is, de az egyik szám mintha Motorheades hangzású lett volna (ami újítás Nortiéknál (Imre Norbert a Proszektúra dalszerző énekese – a szerk.)) a másik meg a Ramones vonalat viszi tovább. Mindegy, totálisan bele illeszkednek a sláger parádéba. Van minden. Károly Bácsi, Ájdzseszkó, Pillangó, Fazonra nyírt ..ájú lány, és még vagy 20 szám de sajnos címekből rossz vagyok (címekből IS, a szerk.)

Nortin, a zenekaron és a közönségen is az látszódik, hogy nagyon élvezik ezt az egészet. Van is mit. Majdnem telt ház, viszonylag sok fiatal, jó hangzás, ütős számok és hát a NORTI.

Muszáj róla egy külön bekezdést is írni, mert azért több mint harminc év amit csinálnak (Polgár Tamás gitárossal együtt – a szerk.) a magyar könnyű zenében az tényleg nagy dolog. Civil munka mellett. Elképesztő nyelvi lelemények, egyáltalán nem magát utánzó dallamok, elképesztő frontemberi lendület. Poénok, grimaszok, közönséggel való szórakozás, minden amit csak akarsz, miközben azért a számokból a poénok, a nyelvi zsenialitás az őszinte punk zene mögül nagyon is előtérbe kerül a társadalom kritika.

Szóval az van, hogy a Proszektura, a Lendület és a Tánczenekar irgalmatlan bulit csinált, boldog vagyok, hogy ott lehettem a hátsó sorokba és rájöttem, hogy a punk csajok még midig a legszebbek, a punk él, és hogy Imre Norbert az ő prófétája.

Elképesztő, hogy ez a zenekar és az egész punk közösség mára kikerült a magyar fesztiválok felhozatalából. Pedig itt van az a 5-10 ezer ember akik igazán megadják a sava-borsát egy koncertnek, fesztiválnak. Irgalmatlan hajak, óriási figurák, fülig érő vigyorok. Irgalmatlan lendület. Mindenki táncol, senki nem telefonozik. Még hátul is ahol én állok az öregek is mozognak, isznak, hülyéskednek. A pultban a kiszolgálók konkrétan pogóznak két kiszolgálás között. Ezt hívják életérzésnek.

Remélem, hogy lesz olyan fesztivál (a Toxik fesztiválon kívül, ahol csak ez a mezőny van jelen), ahol újra lehet majd nem punkoknak is punk zenét hallgatni.

Ámen.

Megjegyzés: Igen a Hétköznapi Csalódás és a Fegyelmező is fasza. Novemberben lesz az a koncert. Ugyanott. Gyertek!

Fotók:

Northern Lights Photo HU

A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon: MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000 Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.