A háború öl, butít és nyomorba dönt


Egy háborúnak csakis “jótékony” hatásai vannak. Első érdeme, hogy “összehoz” egymást nem ismerő embereket, kultúrákat. “Fejleszti” a kollektivitást, mondhatjuk, hogy a legjobb “csapatépítő tréning”. Személyiségfejlesztő hatása mellett a test ellenálló képességét és állóképességét is “fejleszti”. Stresszoldó hatása mellett támogatja az ízületek rugalmasságának megtartását. Továbbá teljesen humánus módon “szabályozza” a túlnépesedés problémáját is. E mellett munkahelyteremtő hatása is kimagasló. Értékes ásványi anyagokkal látja el a termőföldeket és nagymértékben “hozzájárul” a természet megújulásához. Nem is értem, hogy miért nem háborúzik mindenki mindenkivel.

Most biztosan sokan felkapták a fejüket, hogy lehet valaki ilyen idióta. Bár egy bizonyos nézőpontból ez tényleg festhet így is. Ezt a nézőpontot azért vázoltam fel, mert bár senki nem akar tudomást venni róla, de sajnos világunk egyre jobban halad e nézőpont felé, azzal, hogy minden mondvacsinált eszme vagy dogma mögé bújva felmentjük magunkat a tetteink felelősségvállalása alól. Önzőségünk végett hazugságot hazugságra halmozunk csak azért, hogy ne keljen beismernünk azt a tényt, hogy az ember egy tökéletlen lény. Bár van lehetőségünk tökéletessé válnia, de ez bizony a ma áhított értelmetlen és szükségtelen kényelmünk feladására kellene kényszerülnünk.

Gondoljunk csak bele, hogy ha azt az irgalmatlan energiát, amit a „haza védelmében” érdekében fegyverek gyártásába és katonák kiképzésébe ölünk csak azért, hogy egymást öldököljük, ha mind ezt az oktatásra és nevelésre fordítanánk, vagy környezetünk rekonstruálására, mennyivel előbbre járhatnánk, menyivel fejlettebbek lehetnénk.

Gondoljunk bele, ha minden ország felszámolná fegyvereit és fegyvergyártását hirtelen eljönne az a világbéke, amit közel 2000 éve vár az emberiség.

Mert akár tetszik, akár nem az emberiségnek mára már sokkal nagyobb problémája van annál, hogy egymással hisztizzen és marakodjon, mint kétbölcsődés egy matchboxon.

Az emberiségnek mára a saját fennmaradása a tét, ennek megteremtésén kellene dolgoznunk nem pedig egymás gyilkolásán. Szerintem.

  A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon:

MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000

Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.

Kapcsolódó tartalmak

Vélemény

A lopott kincs visszajár

Számtalan értékes műkincs lakozik meglehetősen illetéktelen helyeken. A legnagyobb “összehordott” gyűjtemény minden bizonnyal Rómában, pontosabban a Vatikánban van, ahol évezredekre visszamenőleg találunk különböző remekműveket, úgymint