Az olasz nyelv is szereti a titulusokat. Kevés embert neveznek azonban lovagnak. E kevesek közé tartozik Silvio Berlusconi, akit barátai és ellenfelei egyaránt az ’il Cavaliere’ ráutalással emlegetnek.

Személyisége kétség kívül meghatározta Olaszország mai lelkületét. Átlagos családba született, és tényleg saját erejéből verekedte fel magát hazája leggazdagabb emberévé, s egyben a politikai csúcsokra is. Volt az állammal perben bőséggel, de igazi magacsinálta nagytőkésként szinte mindent és mindenkit legyűrt.

Most elment. Számomra öröm, hogy közel négy évtizeddel ezelőtt személyesen is bemutattak neki, jóllehet ott és akkor megállt a kapcsolatunk. Két évtizeddel később – illetve úgymond ezelőtt – viszont az Olasz Köztársaság Érdemrendjével tüntetett ki, ám ebben semmiféle szerepet nem játszhatott korábbi, egyszeri találkozásunk.

Számomra ez a személyes szál viszont óhatatlanul fontos, amikor azt mondom, hogy egész Európát érte a veszteség. Politikai nézeteink ugyan soha nem találkoztak, ám magyarként is mindig nagy érdeklődéssel figyeltem tevékenységét, hiszen hazájának igen sok jót tett. Ízig-vérig kapitalista szemléletű emberként mégis szívén hordta honfitársainak sorsát, s egyedülálló képességekkel rendelkezett az olasz nép lelkének egybe kovácsolására.

Életének java részét történelmi figuraként töltötte. Ezzel nyugodjék békében! Emléke örökké fennmarad.

Szanyi Tibor