Ami itthon van, az gyalázatos. A fizetés, a bér, a juttatás bár nevezd akárhogy: egy rakás szar. Nincs értéke annak, amit a hó elején kapunk. Kaja, számla, közlekedés, lakbér? Hát ennyi mindent és még többet ilyen kevésből hogy lehetne kifizetni?!

Beszéljünk őszintén: semmit nem keresünk, pénzünk nullát ér, miközben azt látjuk autógyáraink, multijaink, mészárosaink milliárdokat kapnak. Naponta. Veszik el. Tőlünk.

És mi mégis tűrünk!?

Hol a harcos munkásököl? Hol vannak a tiltakozások? Hol vannak a munkabeszüntetések? Hát, sehol…Szétverten, magányosan, társak nélkül egyedül szorongunk és próbálunk (már rég nem küzdeni), csak túlélni és megmaradni és remélni, hogy a másik előbb bukik föl mint mi…és mi mehetünk tovább.

Meg kell próbálnunk szétnézni néha és megtalálni ennek a rohadt rendszernek ellenszerét. De ez csak közösen mehet!