A Magyar Szolidaritás Mozgalom újdonsült debreceni képviselője érdekes figura. Huszonöt évig volt határőr, végül a debreceni repülőtér biztonsági fönőkeként vezetőjeként szerelt le fejezte be pályáját. A rendvédelmi dolgozókat ért hátrányos törvénykezések hatására a politika színpadára lépett. Tüntetett, feljelentett, szónokolt, harcolt a maga és a mások igazáért.

Közben civilekkel ételt oszt, embereken segít. Képviselősködése mellett sem kívánja feladni festés-burkolásból álló megélhetését. Az önkormányzatban az egyszerű emberek érdekében kíván fellépni. Bizonyos feltételek teljesülése mellett akár támogatja az akkumulátorgyárak építését, új bérlakás-programot indítana Debrecenben, és a közlekedést is megreformálnáq a városban. Kész programja van Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyék vízellátásának megoldására. Interjúnk Káposznyák Istvánnal, a Szolidaritás debreceni képviselőjével.

Eszes Péter: István! Ön egy ellenzéki politikus. Mégis támogatja az akkumulátorgyárat Debrecenben?

Káposznyák István: Az ellenzékiség számomra nem azt jelenti, hogy mindenre zsigerből nemet mondok. A Szolidaritás Mozgalom, amelynek képviselője vagyok Debrecenben, nem pártpolitikai szemszögből politizál, hanem mindig azt mérlegeljük, mi a helyes döntés az emberek szempontjából?

E.P: Oké, de az akkumulátorgyárak egyértelműen környezetszennyezőek, valamint ki tudja, hogy kik fognak ott dolgozni? Összeségében úgy tűnik, hogy ez nagyon káros Debrecenre nézve.
K.I.: Nézzük meg a tényeket! Tény, hogy az ipar egy világméretű átállás előtt áll. Úgy tűnik, hogy a belsőégésű motorokat és egyáltalán a kőolajra épülő ipart leváltják az akkumulátoros autók, gépek. Az egész világ, azon van, hogy ebből az átállásból hasznot húzzon. Így cselekszenek a csehek és így a lengyelek is.

Úgy tűnik, hogy Kelet-Európa egyik nyertese lesz ezeknek a folyamatoknak. Ha ezen belül Debrecen kiemelten fontos szerepet kap, az szerintem nem biztos, hogy baj.

E.P.: Nem biztos, hogy baj? Ez eléggé politikusi hozzáállás.
K.I.: Én azt gondolom, hogy ha az akkumulátorgyárak betartják a környezetvédelmi előírásokat, normális bért adnak a dolgozóiknak, valamint beengedik a gyárakba a szakszervezeteket, akkor ez a projekt hosszú távon is sikeres lehet, és nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy Debrecenből egy regionálisan is erős város váljon. A kálivinsta Róma hosszú idő után visszatér politikailag és gazdaságilag is a térség erőközpontjai közé.

E.P.: Ezek szerint Önt megvette a Fidesz?
K.I.: Azért mert havi ezer eurós fizetést, nyugat-európai munkakörülményeket, szakszervezeteket és szigorú környezetvédelmi előírásokat követelek a debreceni akkumulátorgyárba? Hát ez még viccnek is rossz. Higgye el, jobban fáj nekik, hogy normális bért követelek, mint az, hogy a betiltásért politzálnék.

E.P.: Miért?
K.I.: Azért, mert hiába tiltakozik az ellenzék egy-két kisebb pártja nagy hangon, attól még a gyárakat meg fogják építeni. Cserébe a bérek, a szakszervezetek és a környezetvédelmi szabályozás ügye valóban fájdalmas lehet a kormánynak, meg a debreceni közgyűlésnek, mert tartok tőle, hogy itt – szokás szerint – suskus van. De én azt szeretném elérni, hogy ne legyen!

E.P.: Értem. Amikor átvette a mandátumot, ön beszélt arról, hogy van egy kidolgozott terve arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne megoldani Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyék akkumulátorgyárak nélkül is kiszáradófélben lévő földjének a problematikáját.
K.I.: Igen. Már hosszú évek óta dolgozom együtt olyan civil szakértőkkel, aki szeretnék megoldani szűkebb hazánk vízügyi problémáját. Mivel egy többszáz oldalas szakmai anyagról van szó, most csak annyit mondanék, hogy a megfelelő helyeken felépülő csatornákkal, víztározókkal és egyéb, 21. századi megoldásokkal, könnyedén megoldható a probléma. Magyarországon rengeteg a folyó. Általában viszonylag sok eső is esik. Eddig nem, vagy tragikusan rosszul használtuk fel hazánk talán legfontosabb nemzeti kincsét, a vizet. A mi javaslatunkkal – legalábbis itt a keleti végeken – meg lehet oldani a problémát. Természetesen ehhez Debrecen város és a kormány bölcsessége is kell.

E.P.: Debrecenben nem igazán szokás az ellenzéki képviselőktől, hogy javaslatokkal éljenek a várossal kapcsolatban. Ön mégis ilyen nagyívű fejlesztésekről beszél, továbbá a gyalogos átkelőhelyek közlekedési szabályait és technikáját megújító zebraminimumról, meg bérlakás-programról. Mit gondol, hogyan fogják fogadni ezt a lendületet a cívisváros közgyűlésében?
K.I.: Nem gondolok semmit. Dolgozni megyek a közgyűlésbe, nem melegedni. Még van másfél évem, hogy átüssem a javaslataimat. A világon egyre több helyen egyre nagyobb a pusztítás. Én, akivel csak lehet, együttműködve szeretnék építeni.