A hírcsárdásnak tűnő cím egyáltalán nem valószínűtlen, ugyanis Vlagyimir Putyin simán kaphatna EU-vízumot, hiszen nincs vele szemben semmilyen személyes korlátozás, vagy szankció, ami ebben meggátolhatná. Ennyivel is szerencsésebb a megannyi beosztott oligarchájához képest, ráadásul ez utóbbiaknak nem csak a beutazási jogát vonták meg, hanem még zárolták is az EU területén fellelhető vagyonukat is.

Az más kérdés, hogy az orosz elnöknek van-e, avagy lesz-e kedve még valaha az Európai Unióba utazni? Vélekedésünk szerint nem, hacsak a lelkiismeretfurdalás el nem uralkodik rajta, és fel nem adja magát az őt letartóztatni kívánó ügyészeknek.

A baj azonban nem jár egyedül, mert az EU 27 tagországán túl van még 96 másik állam, ahol a ugyanazért a háborús bűnért tartóztatnák le, ami konkrétan gyermekek deportálása. Ez bizony soha el nem évülő és kifejezetten a legsúlyosabb háborús bűncselekmények egyike, amiért nem nagyon lehet más büntetést, mint életfogytiglani börtönt kiszabni. Hogy mi erre a bizonyíték? Nos, a jól dokumentált tények, rengeteg érintett ukrán szülő vallomása, de legfőképp a Putyin és gyermekjogi biztosa által tett beismerő nyilatkozatok sora. Ahhoz, hogy a vád alól felmentsék, minimum bizonyítania kellene a saját maga és a saját hatóságai által többszörösen elhangzott mondatainak teljes valótlanságát.

A politika sok mindent megenged, a jog azonban kíméletlenebb. Putyint eddig azért nem vették az európai szankciós listákra, mert az európai vezetők nem kívántak ilyen bőszítő intézkedést foganatosítani, hogy azért mégis legyen valaki nagyfőnök, aki legitim módon írhatja alá az oly kívánatos majdani békemegállapodást Ukrajnával! Ezt azonban most felülírta a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC, Hága) letartóztatási parancsa.

Ha bárki azt gondolja, hogy itt csak néhány félbolond és túlbuzgó ügyész és bíró ostoba túlkapásáról van szó, akkor hadd emlékeztessünk az ICC elődszervezeteinek eseteire, például a második világháború utáni nürnbergi perekre. Ezek legszörnyűbb tárgyai a haláltáborokban végződő deportálások voltak. Putyin esetében ugyan nem milliókról, hanem “csupán” tízezrekről van szó, továbbá nem haláltáborokról, hanem “csak” átnevelő intézetekről, de Európa és a világ nagy része könyörtelenül elhatározta, hogy a deportálásokat a legszigorúbban torolja meg. Nos, Putyin tettét sem lehet elnézni azon az alapon, hogy hát ő a Putyin. Ő viszont ténylegesen benézte a helyzetet, hiszen látszólag gyermekeket kívánt megóvni a háború borzalmaitól. Ha ezt éppenséggel ukrán területen tette volna, még akár Nobel-békedíjról is álmodozhatott volna, de azzal, hogy ezeket a gyerekeket mélyen Oroszországba vitték, azzal megvalósította az egyik legsúlyosabb háborús bűncselekményt, amire nincs se relativizálás, se felmentés, se megbocsátás.

Egy valaha volt szuperhatalom regionális nagyhatalma vedlett utódállama, a világ legnagyobb atom ütőerejének birtokosa, de talán leginkább a második világháborúban a legnagyobb vérveszteséget elviselő alakulat, továbbá az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja nem mondhatja, hogy ne lett volna tisztában a tettei minősítésével. Inkább arról van szó, hogy a birodalmi gőg, az oly sokszor és oly sok állam bukását hozó hübrisz most is felülírta a józan mérlegelést.

A jogi és morális megfontolásokon túl azonban az a letartóztatási parancs leginkább az orosz diplomácia mozgásterét korlátozza egy ma még talán fel sem mérhető minimumra. Kik lesznek azok, akik egy háborús bűnöst képviselő nagykövettel szóba állnak? Biztos sokan, de azt szégyenkezve és a lehető legkisebb nyilvánosság előtt fogják megtenni. Igen, ciki lesz az összes orosz diplomatával kapcsolatot tartani.

Ám a legfontosabb, Putyin életéből most már alighanem kimarad, hogy békeszerződést írhasson alá Ukrajnával.

bankski –