Orbán, a negatív Mona Lisa
Most már biztosra vehetjük, hogy jobban járt az emberiség Mona Lisa mosolyával, mintha Orbán Viktor állt volna modellt Leonardo da Vincinek. A magyar miniszterelnöknek ugyanis sikerült kőkemény faarcot vágnia Volodimir Zelenszkij brüsszeli látogatása kapcsán készült ún. családi fotókon, s ez senkit nem ihletett meg.
Egy fénykép pillanatkép, tehát csak nagyon speciális következtetéseket érdemes levonni belőle. Itt most az európai csúcsértekezleteken szokásos fényképezés történt, amint az EU 27 tagországa, valamint az intézmények vezetői álltak együtt, ezúttal Ukrajna elnökével. Egyébként nem csak vigyázzban, hanem szolidaritásban is. Orbán Viktort kivéve. Ő inkább fintorgott, amikor repült a kismadár.
A nem mellékesen készült videó jóval beszédesebb. A bevonulásnál látszik, ahogy a vezetők kettes-hármas sorokban, felhőtlenül beszélgetve vonulnak be a fotózáshoz rendelt csarnokba. Orbán Viktor azonban magányosan ballag a sor végén. Később se akart vele senki sem szóba elegyedni, annak dacára, hogy a csoportképhez felálló gyülekezet – szó szerint – kellős közepén kapott helyet, tehát alulról, felülről és két oldalról bőven lett volna csevegőtárs. A kínokat oldandó, inkább a magyar kormányfő fordított hátat a kameráknak, hogy legalább a mögötte állókkal szemben lehessen, akik viszont inkább egymással beszélgettek, s csak szőrmentén figyeltek a jópofizni próbálkozó Orbánra. Jött aztán a nagy esemény, Zelenszkíj bevonulása, illetve beállása a sorba, hajszálpontosan Orbán elé, aki tapsot és oldott mosolyt félredobva szigorúan nézett el a semmibe a világpolitika jelenlegi szupersztárja fölött.
Alighanem itt van a kutya elásva. Orbán Viktor irgalmatlanul sokat tett azért, hogy észrevetesse magát az európai, s így a világpolitikában, ám minthogy túl sokat nem tudott a folyamatokhoz hozzátenni, így inkább ártani próbál. No, persze nem az ellenfeleknek, hanem a szövetségeseknek. És ennek dacára mégse rá figyel a világ, legfeljebb a magyar média.
Orbán Viktor idehaza kisbetűs győzőnek erőlteti magát, aki minden lépésével valami nagy csatába indul, ezeket verítékesen megvívja, és természetesen győz. Mindig. Nagy kár, hogy ez Magyarország eredményein hangyányit sem látszik, pontosabban az ellenkezője inkább feltűnő, azaz valamennyi érdemi mutatónk tekintetében csúszunk lefelé a különböző világlistákon. Bérek, korrupció, hitelminősítők, hogy csak pár utalást tegyünk!
A mai brüsszeli felvételeken viszont egyáltalán nem az irigylésre méltó, ünnepelt politikust, hanem a magányosan ballagó, kellemetlen, sőt kirívóan kiközösített, ám grimaszoló figurát láthattuk, aki még mindennek a tetejében a kihízott zakójával, abból alul kikandikáló nyakkendőjével, a mélyen has alá szoruló, trottyos nadrágjával, szóval az ápolatlanságával is üzent rólunk a nagyvilágnak.
Idehaza a mesterkélt győztes, a határainkon túl pedig a szánalmas senki. Sajnos ez a mai, jól látható mérleg. Tudom, nem szabad pusztán a látványból ítélni, de ami ma a szemünk elé tódult, az a legkevésbé sem előzmény nélküli. A jövőt tippelhetjük, sejthetjük, de bizonyosan legfeljebb véletlenül láthatjuk, azonban az embernek most óhatatlanul Trianon jut eszébe, ami azért is következhetett be, mert a döntnökök között Magyarországnak nem voltak barátai. Egy se.
Magyarországnak most sincsenek barátai, legfeljebb távoli haverjai, de azok egyike sincs a világ élvonalában, hogy finoman fogalmazzunk. Keleti nyitás ide, vagy oda, a legtöbb ázsiai ország szemében Magyarország egy európai uniós porszem, amiről ott is tudják, hogy kábé nulla tekintéllyel, viszont nyitva tartják az ajtóikat, hátha velünk is adódik egy jobbacska ziccer. Amely országokhoz Orbán dörgölőzik, azok is előbb fognak kezet szinte bárki mással az EU-ból, ha úgy hozza a sors. A hétköznapok magyar embere persze csak annyit lát ebből, hogy keresztény, türk, kipcsakok vagyunk, aminek biztos örülnek külföldön.
Az elásott kutyához visszatérve Orbán Viktornak láthatóan nem tetszik, hogy az európai színpadon elvitték előle a főszerepet, s napjaink, sőt, az elmúlt év legfontosabb darabjában nem az áskálódó suttyó, hanem a háborús hős került a címlapokra. Nincs az az ország, amelyet ne lehetne akár szénné kritizálni, de akármilyen ország is Ukrajna, Zelenszkij tagadhatatlanul a világpolitika legnagyobb sztárja, hőse, sőt, az utóbbi egy év meghatározó embere. A világpolitikára ma aligha gyakorol bárki nagyobb hatást, mint ő. Akármi lesz hazájának sorsa, ő már világtörténelem. Orbán pedig legfeljebb lábjegyzet.
Az a baj, hogy ez igazából nem Orbán baja, hanem a miénk, magyaroké.
– bankski –
A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már
kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk
egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a
SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon: MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000 Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen. |