A Magyar Szolidaritás Mozgalom érdekes felütéssel nevezett be a jövő tavasszal esedékes önkormányzati választásokra, amelyek elé azt a jelmondatot alkotta, hogy “Ki a pártlogikával az önkormányzatokból!”

Ez így azért egy kicsit másként hangzik, mint a címben szereplő felszólítás, bár a lényeg nem sokban különbözik. A pártok, vagy a logikáik távozzanak?

Ha visszapillantunk a rendszerváltoztatás óta elmúlt harminchárom évre, akkor gyakran találkozhattunk azzal a jelenséggel, amikor egy-egy korábbi helyi, vagy országos párt-tótumfaktum átváltozott független politikussá, azaz felfüggesztette a tagságát az adott pártjában, s nekilendült valamilyen önkormányzati tisztség elnyerésének. Sokszor ezt úgy kezeltük, hogy kilóg a lóláb, hiszen mitől változna meg az ember csak úgy hirtelen? Nos, az ember biztos nem változik meg, ám a helyzete annál inkább, ugyanis onnantól kezdve nem köti semmiféle pártfegyelem, azaz ha a pártjának a vezetősége bolond gombát eszik, azt neki nem kell követnie.

Valami ilyesmit olvashatunk ki a Szolidaritás Mozgalom törekvéseiből. Feltételezhetően ezt megbeszélték az ISZOMM-al is, amely éppenséggel párt, sőt, részben a Szolidaritás tagjaiból építkezik, tehát szükséges a példamutatás. Egy korábbi pártrendezvényen maga a pártelnök, Huszti Andrea célzott a nagyvárosokban zajló pártközi csatározásokra, amelyek – szerinte – nagyon megnehezítik, hogy a körülöttük élő kistelepülések többnyire civil vezetői normális kapcsolatokat építhessenek ki a megyei, vagy regionális centrumokkal, ugyanis ha bárki pártemberrel szót értenek, akkor valaki más nagyon haragudni fog.

A Szolidaritás Mozgalom persze nem találta fel a meleg vizet, csak világosan megfogalmazott egy olyan igényt, amely számos pártnál hébe-hóba tetten érhető. Sok olyan polgármester van ugyanis, aki függetlenként, de egy, vagy több párt támogatását élvezve győzedelmeskedett, s még arra is van példa, hogy valaki az összes párt segítségét igénybe véve vált városvezetővé. Alighanem valamiféle szemléletváltás szándéka húzódik meg a háttérben, hiszen például ahhoz, hogy Budapesten a biciklistáknak avassanak mozgó szobrokat, ahhoz semmilyen ideológia nem kell, elég a főpolgármester megszállottsága.

Aztán az is megtörténhet akár keresztényi, akár marxista lendülettel, hogy Budapesten végre tömegesen épüljenek P+R parkolók, avagy normálisan fel legyenek festve a zebrák. Vannak persze ideológiák által különösen érintett területek, mint például a hajléktalanság, a szociális ellátások, a lakásügy, bizonyos mértékig az egészségügy és egyebek. Ezekhez azonban elég az adott személyek programját átnézni, s ahhoz viszonyulni. Ám ez akkor se jelentsen olyan pártválasztást, amit az ember esetleg szégyell, vagy megbán!

Ha pedig azt nézzük, hogy a Szolidaritás Mozgalom elnöke szolidáris Budapestről álmodik, akkor még azt is hajlandó vagyok belelátni a szándékaiba, hogy akár főpolgármesternek is indulhat, de minimum olyan civilt keresnek, aki ugyanerre vágyik. Mármint, ha lesz közvetlen főpolgármester-választás.

bankski –