Két napja lázong az ország a kata megszüntetése miatt. Szerkesztőségünk telefonon érte utol dr. Szanyi Tibort, az éppen 66. születésnapját ünneplő politikust, az Igen Szolidaritás alelnökét

Eszes Péter: Boldog születésnapot, Kapitány! Mit szól a katás ügyhöz?

Szanyi Tibor. Köszönöm a személyes jó kívánságot. A katás ügy viszont botrány! Úgy tűnik, óriási baj lehet a gazdaság állapotával is, ha a kormány már most ilyen megszorító intézkedéseket hoz. Félek belegondolni, hogy mi lesz itt ősszel. Súlyos és hosszan tartó válságra számítok. Ez a mostani tüntetés csak egy kis nyári bemelegítés ahhoz képest, ami majd akkor jön, ha az embereknek ősszel végképp elfogy a pénze.

A melósok ha bedühödnek, nem a síneket foglalják el, hanem felborítják a villamosokat.

E. P.: Ilyen súlyos a helyzet? Máskor is voltak már ilyen akciók, aztán nem történt semmi…

Sz. T.: Persze. De most egy harminc éve tartó megélhetési válság legsúlyosabb része elé nézünk. A magyar kapitalizmus totálisan szétverte az életünket. Már rég eladtuk az iparunkat, és tönkre tettük a mezőgazdaságunkat. Válságról válságra bukdácsolunk. Járványok vannak, és sajnos most már háború is. Totális létbizonytalanságban élünk. Most még csak azért tüntetnek, mert félnek, hogy mi lesz ha végképp elfogy a pénzük, de majd nézzük meg a helyzetet akkor, ha ez hús-vér formában is bekövetkezik!

E.P.: Oké, hát majd megnézzük. Amúgy mit gondol a katáról?

Sz. T.: Nos, ez már egy összetettebb kérdés. A kata nevű adó-fajta tele volt/van ellentmondással. Legális kedvezményeket ad bizonyos társadalmi rétegeknek az adózás alól, de meg is vonja a rendes nyugdíj lehetőségét. Ez tényleg rendezendő, és szükség is van egy az önfoglalkoztatást elősegítő, kőbalta egyszerűségű adóra, de tény, hogy az szerintem sem lehet olyan, amely százezreket kihúz a társadalmi szolidaritás alól. Tehát ilyen szempontból a kata valóban egy nem túl szerencsés adóforma, de ahogy ezt most kivezetik, az vérlázítóan botrányos, és ne legyenek kétségeink, ez csak a kezdet.

Pont a születésnapomba rondított bele a hír, hogy a kormány felmondta a rezsicsökkentésnek hazudott délibábját is.

E.P. Lehet, de eddig igen alacsony volt a rezsi.

Sz.T.: Egy évtized távlatában nem. 2010-2014 között a mainál magasabbak voltak a világpiaci árak, amelynek során 2013-ban a kormány befagyasztotta a forintban mért tarifákat. A múlt évtized második felében viszont lezuhantak a nemzetközi árak, a magyar fogyasztó mégis a korábbi, viszonylag magas árat fizette. A forint folyamatos gyengülése miatt az évtized végére ismét világpiaci áron viseltük a rezsit, csak azt hihettük, hogy nálunk minden stabil. Most, hogy az világpiaci árak újra az egy évtized előtti szintre szöktek fel, a pocsék forintárfolyam miatt immár hatalmas összegek kerekedtek. A kormány erre bedobta a gyeplőt, és hamis átlagszámokra redukálta a látszólag kedvezményes árszintet. Senki ne tévedjen!

Augusztustól összességében kb. háromszorosára duzzad a rezsink, ráadásul nagyon igazságtalanul.

E.P.: Hogyhogy?

Sz.T.: Még majd jönnek a részletek, de már most jól látszik, hogy a kormány hamis átlagokkal operál. Először is, az átlagfogyasztás úgy jön ki, hogy abba a gázt nem, vagy csak kiegészítő jelleggel fogyasztó háztartásokat is beleveszik. Márpedig főleg a falusi lakosság még a bevezetett gáz dacára is fával, sőt sajnos szeméttel és egyebekkel fűt. Másodszor, most hiába kezdünk spórolni, az éves leolvasások folytán a következő számláinkat is a tavalyi, szokványos fogyasztásunk alapján fogják számítani, szóval a rezsit visszamenőleg is emelik. Harmadszor pedig mindazok, akik korszerűbb, például hőszivattyús rendszerekkel váltották ki a gázt, azok hosszabb távon sem érnek el semmit a gázon megmaradó csekély kedvezményekből.

E.P.: Akkor mi a megoldás?

Sz.T. Az ISZOMM programja ebből a szempontból világos. Egy reális szintig mindenkinek, személyre lebontva járjon egy kedvezményes szociális szempontokat is figyelembe vevő tarifa, sőt, akár ingyenes alapmennyiség, amely felett az árak lehetnek piaciak, de még sávosan emelkedők is. Az energiaköltségek forrás-semlegesek kell legyenek, vagyis ne attól függjenek, hogy ki mivel fűt, vagy hűt! Ezt úgy hívják, hogy az energiaszegénység felszámolása és az energiaszolidaritás megteremtése. Ezt kell aztán megfejelni a különböző energiatakarékossági megoldásokkal, programokkal. Nem véletlen, hogy az EU attól tette függővé a támogatási pénzek folyósítását, hogy azok nagy részét energiaracionalizálási projektekre fordítsuk.

E.P. Köszönöm a beszélgetést.