A környezetében csak „Mosolymama”-ként emlegetett Pál Éva, a  Neoton Familia Legenda-díjas énekese végre úgy döntött, a politika színpadán is kiereszti legendás hangját. Csepelen és Soroksáron indul országgyűlési képviselő-jelöltként, a baloldali szövetség színeiben.

– Mi a legjobb abban, ha valaki „csepeli ember”?
– Több, mint 60 éve lakom Csepelen, így egyszerűen tudom megfogalmazni mi az, ami engem ideköt. Ebben a fantasztikus adottságú kerületben benne van a falusi emberek tisztasága, a természet közelsége és ugyanakkor a város nyüzsgése, a szolgáltatások sokaságával elegyítve.

– Kisgyerek kora óta foglalkozik zenével, de „polgári foglalkozása” is van. Mi lett volna, ha nem fut be, mint profi muzsikus?
– Az életem már 3 éves koromtól a zenéről szólt, hiszen édesanyám rengeteg népdalt tudott és tanított, énekelt nekem. Ezért hallotta meg egy énektanárnéni, amikor teljes hangerővel 6 évesen az utcán énekeltem a Süss fel nap-ot. Ő nyomozta ki és kereste fel a szüleimet, hogy vigyenek el felvételizni a Magyar Rádióba, ahova a 3000 gyerek közül az első 10 – be felvettek. Így kezdődött. Majd folytatódott az Országos Felszabadulási  Emlékversenyen  a II. hellyel, majd a Konzival, amelyet egy csuklótörés miatt abba kellett hagynom és így a Jedlik Ányos Gimnáziumban érettségiztem. Igaz, nagyobb koromban én is letettem a varrónői vizsgát, de a Munkásotthonban megrendezett „Ki Mit Tud” helyi nyerteseként továbbjutva nem is gondoltam más szakmára, bár közben voltam könyvesboltban eladó, a Tanácsnál eü.
osztályon előadó, (ahol sok szomorú gyereksorssal találkoztam és segítettem), de a Csepel Művek Mechanikai és Metallográfiai Laborban, vagy a Csőgyár üzemvezetőségén is dolgoztam az éneklés mellett.

– Milyen előnyökkel járt, hogy a mindkét szülője elismert volt a munkásságában és pontosan milyen elismeréseket kaptak a szülei?
– Az, hogy megismertem azt a hihetetlen küzdelmet, kitartást, hitet és becsületes lelki tisztaságot, amit otthon láttam.

Édesapám, Pál József Ráckevén született, Csepelre járt birkózni, majd 45 évig dolgozott a Csepel Művekben, mint szerszámgép-lakatos és feltalálója lett az akkor világhírűvé vált légpárnás köszörűgépnek, amely hihetetlenül meggyorsította a kézi hántolás pontatlan és nagyon nehéz kézzel végzett munkáját.

Ezért Kossuth díjat kapott. Édesanyám Ráckevén élt és egy amatőr színészcsoporttal járt , megvárva Édesapámat a katonaság után. Később mestervarrónőként dolgozott és nevelt bennünket bátyámmal. Sokat voltam Ráckevén is, megismertem és tisztelem, szeretem ma is a falusi életet. Dolgoztam kint a földeken, elláttam az állatokat, hordtam a vizet a kútról és sokat jártunk a Duna partra nézni a vízi életet. Csodálatos volt!

– Irigylésre méltó elvekkel és tiszta látásmóddal rendelkezik. Sok ilyen szemléletű ember él most Csepelen, mint Ön?
– Azt gondolom, nagyon sok olyan ember él ma is Csepelen, akik ugyanebben az időben éltek, alapítottak családot és adták át ennek az igazi „munkás kornak” az üzenetét. Nehéz sorsokkal és csodálatos emberekkel találkoztam itt.

A legjobban az óriási életszint-különbség zavar és az, hogy a jövő generációja egyre inkább ennek következményeként fordul a talmi csillogások felé.

Nem csak a helyieknek, de Csepelen és Soroksáron is ez a legnagyobb probléma: a megélhetési biztonság és az egymás iránti tisztelet, türelem, hiánya. Amely a szociális létbizonytalanság, lakhatási válságból fakad

– Mi a legfontosabb megoldandó feladat jelenleg a választókerületében?
– Sorolhatnám a rengeteg megoldandó feladatot, amelyek eddig nem teljesültek, kezdve a közlekedési problémáktól, az úthálózatok katasztrofális állapotáig, vagy a szemetelés, állattartás kérdéséig, végül a csepeli kórház hiányáig. Életutamból is kiderül, hogy érzelmileg is mennyire sok minden köt a Csepel Művekhez, amelyet hagynak így lerobbanni, tönkre menni ahelyett, hogy az értelmetlen – sőt fenntarthatatlan! – feleslegesen kidobott milliárdokból épülő betontengerek helyett egy páratlan értékű ipari muzeális helyet hoznának létre!

Óriási lehetőségekkel, adottságokkal! Rengeteg minden helyet kaphatna ezen az óriási, kihasználatlan
területen, kezdve egy állatvédelmi őrséggel… Csak a képzelet szabhat határt, ami az itteni, az agglomerációs területek vagy egész Budapest lakosságának érdekeit szolgálhatja, gyönyörű természeti környezetben, a két Duna között.

– Vannak megoldásai is a problémákra? Mondjon egyet!
– Ami például a közlekedési problémát illeti: lelki szemeim előtt látom, hogy milyen lehetne egy – az agglomerációs területek becsatolását is megvalósító – nagy sebességű függő,- vagy magasvasút. Ez akár véglegesen is  meg tudná oldani modern megoldásként is a munkába járók, közlekedők életét, kiváltva a dugókat. Természetesen addig a HÉV is maradna.

– Kevesen mondhatják el magukról, hogy Köztársasági elnöknek jelölték Magyarországon, Ön viszont igen. Milyen érzés az, ha valakit felkérnek egy ilyen pozícióra?

– Amikor pártom, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom felkért, hogy vállaljam el a Köztársasági elnök jelöltségét, ez egy nagyon megtisztelő és ugyanakkor egy kis szorongást is okozó érzés volt még akkor is, ha tudtam, hogy jelölésem szimbolikus jelzés a társadalom felé. Természetesen fantasztikus érzés, hogy alkalmasnak gondoltak erre a posztra, köszönettel tartozom ezért a megerősítésért, hogy jó úton járok abban, amit képviselni szeretnék.

– Ha valaki ezt az interjút április 3-án, reggeli közben olvassa, annak mit üzen Pál Éva, az ISZOMM országgyűlési képviselőjelöltje?

– Április 3-án a jövőnket is jelentő nagyon fontos döntés születik. Az, hogy ki fogja jobban, hitelesebben, érzékenyebben képviselni Csepel és Soroksár érdekeit a Parlamentben. Egy itteni, Csepellel együtt lélegző ember, vagy egy kívülről érkezett?

Szavazzon rám, ha a kiszámíthatóságot, biztonságot és jóllétet szeretné Csepelen és Soroksáron is! Számítok Önre, ahogy Ön is számíthat rám!