A nyugdíjak bérekhez viszonyított aránya is csökkent az elmúlt 20 évben. Eleinte a nyugdíjak zárkóztak a bérekhez, ám ezt a folyamatot először a 2008-as válság, majd a svájci indexálás kivezetése megszakította. 2013-tól kezdve pedig a nyugdíjak látványosan elkezdtek leszakadni az átlagbérektől – írja a g7.hu.

A két fenti folyamat eredményeként a 2010-ben mért GDP-arányos 11,1 százalékról 2020-ra 8,6 százalékra csökkent az ellátásokra fordított kiadások összege.

Bár az inflációkövetés 2012-es bevezetése miatt a nyugdíjak értékének azóta fixnek kellene lennie, a rendszer működése valójában lehetővé teszi a reálérték növelését. Egy adott évben ugyanis mindig a következő évre becsült infláció alapján emelnek. 2012 és 2015 között emiatt többször is előfordult, hogy a várakozásoknál alacsonyabb valódi infláció miatt nőtt a nyugdíjak reálértéke.

A szegénység ilyen jellegű csökkenése viszont együtt járt a relatív jövedelmi szegénységi mutató emelkedésével. Ennek az volt az oka, hogy a nyugdíjak növekedése elvált az átlagos bérnövekedéstől, és ahogy a relatív szegénységi küszöb magasabbra került, egyre több nyugdíjas került az alá.

Ennek a mutatónak az emelkedése tehát valójában inkább az egyenlőtlenségek növekedéséről árulkodik: a nyugdíjasok helyzete a 2010-es évek második felének gazdasági fellendülése alatt nem javult annyit, mint azoké, akik a bérnövekedés nyertesei voltak.