Vajon a színpad közepén a lefátyolozott zongora valóban zongora? A darab közben a hangszer szólt? Kéménczy Antal tud egyáltalán zongorázni?

Már megint dugó van az Andrássyn, idegesen autóznak a szerelmesek, Shakespeare és Bulgakov, az egyik éppen kidobta a nőjét, a másik holnap házasodna, közben megérkeznek a Marshal Fifty Six bárba, és 80 perc múlva „hepiend”. Talán ennyit lehet spoiler nélkül elmesélni az előadásról. Mókás, kacagásos, odabaszós.

Pintér Béla legújabb darabjáról először azt gondoltam, hogy egy Best of lemezt kaptam, egy életműösszegzést, benne az előadások egyéni elképesztő színészi teljesítményével, a kurva anyád szókapcsolat egyedi használatával, a mindent beborító fasszal, a hazugság valóság-értelmezésével, az aktuális politikai kiszólásokkal, a magyarságon röhögéssel, a szexualitással, a humorral, az élő zenével, aztán aludtam rá egyet, és elképesztő szomorú lettem.

Pintér Bélának elege van, ahogy nekem is. Belenéztem a tükörbe. Elege van ebből az iszonyatos hazug világból. Elege van a múlt, a jelen és a jövő hazudozásaiból, elege van abból, hogy hazudni kell 56-ról, hazudni kell anyának, a gyereknek, hazudni kell az esküvőn, hazudni kell a pszichológusnak, hazudni kell magának Gálvölgyi Jánosnak is.

A valóság megismerésével vége lenne a hazugságnak. Akkor mindennek vége lenne. De addig önfeledten röhöghetünk magunkon és hazudhatunk, mint a vízfolyás, a végén úgyis minden rendben lesz, minden bajszos magyar buzi elkel. Vagy nem.

Az a jó ebben a világban, hogy max 70-80 évig tart egy élet, csak addig lehet össze-vissza hazudozva élni, menedzselni ezt a nagy semmit.

Azért felraknám még párszor ezt a Best of lemezt az UP Rendezvénytérben, mert a Szkénével ellentétben talán itt nem kell sokat várni az újabb színházi ülőhelyre. Önámítás, hazugság.

PINTÉR BÉLA ÉS TÁRSULATA: MARSHAL FIFTY-SIX

Ezt a munkámat egykori mesteremnek, Somogyi Istvánnak ajánlom, aki 1986 őszén felvett engem a Tanulmány, későbbi Arvisura Színházba, és ezzel 180 fokos fordulatot vett az életem, hála Neked ezért, István!
Részt vehettem többek között az általa rendezett Szentivánéji álom és A Mester és Margarita című előadásokban, mindkét mű nagy hatással volt a későbbi munkáimra, így erre a mostanira is.
Hála továbbá Babnig Gézánénak, Aranka néninek, aki 1986-ban minden kedden és csütörtökön egy órával előbb elengedett a Bőripari Szakközépiskola tanműhelyi gyakorlatairól, hogy részt vehessek a Tanulmány Színház próbáin, mondván, „Menj csak, fiam, keress magadnak olyan hivatást, amelyben valóban örömöd leled, és örömet tudsz okozni másoknak is.” – Pintér Béla

Az előadás hossza: kb. 100 perc, szünet nélkül Korhatár: 18 év

SZEREPLŐK Kristóf: Szabó Kimmel Tamás Gyöngyi: Fodor Annamária Dr. Sánta Marietta: Roszik Hella Fácska Richárd: Fáncsik Roland Borbála: Messaoudi Emina Sashegyi Bernát: Szabó Zoltán Apollonia Von Höllenthal: Rezes Judit Magnus Oberon Marsallsky: Takács Géza Frau Puch: Jankovics Péter Sofia Begemotti: Enyedi Éva A Marsall (Stefánka László): Gálvölgyi János Zongora: Kéménczy Antal

ALKOTÓK Zene: Sickratman (Paizs Miklós), továbbá Bartók és Prokofjev művei alapján Kéménczy Antal Dramaturg: Enyedi Éva Jelmez: Benedek Mari Díszlet: Khell Zsolt Kellék: Gergely-Farnos Lilla Hang: Belényesi Zoltán Fény: Varga Laca Technikai munkatárs: Berecz Csaba A rendező munkatársai: Hornyák Dóra, Nagy Krisztina Produkciós munkatárs: Jékely Anna Írta és rendezte: Pintér Béla

Fotók: Pintér Béla Társulata Facebook oldala