Lehet, hogy ez már a futballvilág végső paradoxona: a nemzeti érzelmű szurkoló, aki a határ túloldaláról importálja a hűségét. Ha így megy tovább, legközelebb talán a Fradi-tábor együtt énekli majd az osztrák himnuszt – mert hát a Győr, az mégsem az ő „családjuk”.
Volt idő, amikor a hatalom elvette a Fradi színeit és a nevét. A klub rajongói a lelátón suttogva őrizték a zöld-fehér szellemet, miközben a politikai fősodor épp máshol taposta a gyepet. Kinizsi lett a franzstadti srácok clubjábol. Most fordult a kocka: a színek maradtak, a név is maradt – a hatalom pedig beköltözött, és nemcsak a VIP-páholyba, hanem a klub lelki nappalijába is. Megalakult a Fradi Digitális Polgári Kör, Orbán Viktor kérésére. Államcsöcs 2.0, mondhatnánk. A Fradi valaha a függetlenség és a néplélek szimbóluma volt, a hatalommal szembeni dac emblémája. Ma már inkább a hatalom szimbólumgyűjteményének egyik féltett darabja, gondosan kiállítva a vitrinen belül. Aki belép a „polgári körbe”, az nemcsak a sport iránti rajongását viszi magával, hanem önként áll be a politikai kirakatba is. És persze lesz közös elemzés, kulisszatitok, belső infó – csak éppen nem biztos, hogy a kezdőcsapatról, hanem arról, ki melyik politikai oldalon áll. A Fradi ma már nemcsak meccseket játszik, hanem szerepet is, és a forgatókönyvet nem a pályán, hanem a pártközpontban írják. Mert amíg egykor a hatalom próbálta letörölni a Fradit, ma már a Fradi sem törölheti le magáról a hatalmat. És talán nem is akarja.
A Coors sört ezért különböző aforamerikai és szabadságjogok iránt fogékony szervezetek bojkottálják is. Izgi lesz a 10 afroamerikaival felálló Fradi ősszel, bár ők nem söröznek.
Ezentúl nem hangozhat el a Ferencváros góljai után a “Mocskos lilák! Szar a Kispest, buzi MLSZ!” összetételű nagyon népszerű gyalázás sem
