Jakab Péter leigazolása csak látványossá tette azt, ami eddig is nyilvánvaló volt. Egy olyan politikus integrálása, akinek a múltja nacionalista, populista, helyenként szélsőjobboldali elemekkel terhelt, nem önmagában botrány. A botrány az, hogy nem jár vele semmiféle ideológiai elszámolás, vita, önkritika vagy határhúzás. Ez azt üzeni: itt nem elvek vannak, hanem felhasználható arcok.
De van itt valami, ami eddig nem volt: a Szolidaritás Pártja. Egy formáció, amely nem próbálja eljátszani, hogy középen áll. Nem hazudik nemzetet a tőke mögé. Nem a „jó kormányzás” vagy a „tisztakezű elitcsere” ígéretével kér szavazatot, hanem bérből és fizetésből élő emberekhez beszél, szociális jogokat követel, és nettó baloldali üzeneteket fogalmaz meg.
Kalmár Szilárd a Moszkvater.comon közölt cikke 1919. március 21-étől kezdi elemezni az eseményeket, amikor a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták átvették a hatalmat Magyarországon.
a keleti csatlakozás nem csak letörte a nyugati jólléti államok relatív bérszínvonalát, hanem a kapitalizmus válságai általában is a dolgozói elszegényedéshez vezettek.
Kezd megkopni a mindig mosolygó, bájos, semmiért felelősséget nem vállaló politikus képe és felsejlik az igazi arcél. Ami bizony nem is olyan szimpatikus.
A Magyar Munkáspárt és az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom választási szövetségben indul a 2022-es országgyűlési választásokon – írják a közleményükben.
a kapitalizmus mamutja ellen, mint a kis hangya ezzel a morzsával. De sosem adjuk föl!
Horn Gyula korszakot meghatározó politikus volt. A világ jelentősen átalakult az ő lépéseinek következtében, ami akkor is tény, ha akár az ő, akár mások cselekedetei az éppen vágyotthoz képest esetleg másfelé sodorták az eseményeket.
“az Igen Szolidaritáson kívül ma nincsen baloldali párt Magyarországon, a vállaltan zsidózó képviselők mellett kiálló, liberális konzervatív hatpárti összefogás nem baloldali”
