A magyar történelemben az áruló egy visszatérő szerep. Időről időre előlép, botrányt kavar, majd – a legnagyobb meglepetésre – nem eltűnik, hanem főszereplővé válik. Mintha nem is az lenne a kérdés, hogy ki árult el kit, hanem az, hogy ki tudja ezt a legérdekesebben elmesélni.