Szóval ha a gyereked azt kérdezi: „Anya, mi legyek, ha nagy leszek?”, jobb, ha átgondolod a választ. Mert a helyes válasz lehet, hogy már nem az, hogy „orvos vagy tanár”, hanem: „előbb rab, aztán celeb”.
Nem azért, mert Varga Judit tökéletes. Sőt. Hanem mert amit megélt – és amit sok más nő megél nap mint nap ebben az országban – az nem magánügy. Az közügy. És társadalmi szégyen, ha egy bántalmazónak nagyobb a szava, mint annak, akit bántott.
Kaptak egy kis morzsát, örülhetnek. Meg lett fogalmazva a harag, ki lett nyitva a ventillátor, jöhet megint egy év hallgatás. A karámban békésen legelésznek a lázadók – és észre sem veszik, hogy közben a gazda megint megszámolta őket.
A menet végén megállnánk. Nem mondanánk beszédeket. Csak állnánk. Mi, akik még hisszük, hogy a munka becsület. És hogy az ország nem azokból él, akik vezetik, hanem azokból, akik dolgoznak benne.
2025 nyarán újabb feszültséghullám borzolja a magyar munkaerőpiacot: egyre több ágazatban indulnak meg a leépítések – nem látványosan, de annál következetesebben.
Szóval sportolj, ha jólesik, futkározz és hajolgass, csak aztán – két guggolás között – nyiss ki egy könyvet, nézz meg egy színdarabot, vagy menj el egy kiállításra. Mert a kockás hason kívül a kockás füzet, a szellemi nyújtás és a kulturális fehérje is fontos. Az igazi belső izmok edzése pedig nem a súlyoktól nő, hanem a verssoroktól, amiket nem árt néha újra és újra megemelni.
Aki azt állítja, hogy erre Magyarországon nem telik, az vagy nem ismeri a számokat, vagy politikai érdekekből utasítja el. A Szolidaritás Pártja kiáll amellett, hogy a magyar családok megérdemlik a 21. századi, méltányos támogatást – és ennek megvalósításához most is megvan a fedezet.
Ez a történet nem csak arról szól, hogy egy férfi visszaélt a helyzetével, hanem arról is, hogy a bírósági gyakorlat mennyire nem tartja fontosnak az áldozatok védelmét és a társadalom biztonságérzetét. Ennek minden jóérzésű ember számára felháborítónak és elfogadhatatlannak kell lennie.
Mert egy napra fogyatékosnak lenni divat, a többi 364-en meg úgysem érdekel senkit, kit nyomorít meg a valóság.
Végül csak annyi marad, hogy a kapitalizmus ismét megkapja a pénzét, az utas meg a leckét: a fapados világkörüli utazás nem vakáció, hanem orosz rulett. Talán legközelebb nem csak a jegy árát nézi, hanem a térképet is.
