A jómódú Jámbor András esete a baloldali végidőkkel
Kihátrált, de nem távozott: a politikából kiírja magát, de az erkölcsi panteonba,a Tisza párt NER-es erkölcsi hullái közé beírná magát. „Legalább én szóltam” – sugallja a bejelentése. És valóban: szólt. De nem akkor, amikor kellett, hanem amikor kényelmes volt. Miközben a lakhatási válságról posztolt, sosem hagyta el a komfortzónáját – ami mostanra egy pesti értelmiségi zárvány, nem egy mozgalom.



