Sokan meglepetésnek vélik Márki-Zay Péter kormányfőjelölti győzelmét az ellenzéki térfélen, jóllehet nem sok volt benne a kiszámíthatatlan. Kétségtelen, ő volt a megtűrt jelentkező, ám a sikere kevésbé a ténylegesen elért eredményén, sokkal inkább Karácsony Gergely visszalépésén múlott. Ha hárman futottak volna neki a végső szavazásnak az aranyérem birtokosa mindenképpen Dobrev Klára lenne, s ebben az összefüggésben lényegtelen az ezüst, illetve a bronz kiosztása.

Karácsony visszalépése nyíltan mutatta, hogy az ellenzéki térben abszolút többséggel nem rendelkező DK nyomulása nagyon is visszafogható. Ahogy a tavaszi nagy választások kérdése az lesz, hogy Orbán, vagy nem Orbán, az előjáték fő kérdése az volt, hogy Dobrev, vagy nem Dobrev? Nos, megkockáztatom, a jelöltek szinte bármelyike mögött megjelenhettek volna a Dobrevet nem akaró szavazók, akik jól látható többségben voltak a kezdetektől fogva.

Ám kik is ezek a szavazók?

Mindösszesen 853.802-en éltek a lehetőséggel. Ha valami, akkor számomra inkább ez a sokaság volt a meglepő, akkor is, ha az internetes szavazás lehetősége nyilván segített, hiszen ez a szavazatok durván egyötödét jelentette. Logikusan persze az is kimondható, hogy ha kiírnak egy országos szavazást, amin bárki részt vehet, akkor nem csoda, ha azon bárki részt is vesz. Az elkötelezett ellenzéki szavazóktól kezdve, a vicces kedvű partvonalon kívülieken át, egészen a fideszes trollokig sok mindenki. Olyanok, akik konkrétan ezt a meccset akarták eldönteni. Hogy jövőre ők miként szavaznak, ha egyáltalán, az egy egészen más kérdés. Kiváltképp, hogy akkor nem lesz internetes voksolás.

Nos, Márki-Zay hatalmasat téved, amikor az ellenzék legyőzéséről és hasonlókról beszél. Már csak azért sem, mert eredendően, tehát az első körben neki 20,43 százaléknyi szavazat jutott. Ez bármennyire is szép eredmény, saját győzelemnek aligha tekinthető. A második kör viszont inkább Dobrevnek szólt, s az üzenet csak annyi, hogy a Gyurcsány házaspárnak nincs többsége az ellenzéki táboron belül. Ám legyen ez az ő gondjuk!

Az viszont kifejezetten a DK nagy gondja, hogy ugyancsak eredendően Dobrev Klára mindössze 214.319 szavazót volt képes mozgósítani. A DK számára vitálisnak mondható kérdésben tehát ennyi a tűzön-vízen velük tartó emberek száma. Nos, ez édeskevésnek tűnik a jövő évi ambíciókhoz képest.

A társadalom közélet iránt érdeklődő részének ugyanakkor az lehet a gondja, hogy Márki-Zay fő mondandója egy hatalmas hazugságra épít. E téren nagyon egyetértek Kabai Domokos Lajossal, aki rávilágít, hogy a bal-jobb felosztás akkor is létezik, ha azt egyesek makacsul tagadják. A politikát ugyanis nem váltotta le az ún. szakpolitika. Ha ez igaz lenne, akkor már rég oszlásnak indultak volna a pártok. Ehelyett nagyon is vérmes politikai csatákat látunk a világon mindenütt, sőt, ún. szakértői kormányok is legfeljebb csak ritkán, akkor is inkább hetekre-hónapokra alakulnak a politikai tér működésének rövid szüneteiben.

Az antipluralista jelenségek persze ugyanígy léteznek. Sorolhatnánk a főerők közötti viszonylagos döntetleneket kihasználó nevető harmadikokat, s Márki-Zay is valami hasonló vonatra szállt fel. Ettől persze még lehet a jövő évi választások egyféle győztese is, de azt a kérdést, hogy merre haladjon Magyarország, ezzel nem tudja eldönteni, legfeljebb egy darabig sok minden billegni fog a borotvaélen.

Jóslatokba viszont nem mernék bocsátkozni. A valószínűségek szintjén számomra mégis inkább az tűnik erősebb opciónak, hogy ebben a helyzetben mind a bal, mind pedig a jobboldal csipkedni fogja magát, hogy a Márki-Zay-féle ‘se jobb, se bal’ délibábra a lehető leghangosabban rácáfoljon. A vegytisztán baloldali ISZOMM mindenképpen.

Szanyi Tibor