A legújabb Pintér Béla darab bemutatójára volt jegyem még szeptemberben, de közbejött egy munka, amit nem tudtam félrerakni, elhalasztani, így csak tegnap tudtam megnézni a Réka és az Oltatlanok című 30. Pintér darabot, az újpesti piac feletti rendezvényteremben. Olyan időket élünk, hogy egy Pintér bemutató már nem annyira fontos.

Amikor bejött mellbimbó nélkül az egyik főszereplő a színpadra, azt hittem még az előző, Imádkozó című darabban vagyok, a Gellért-hegyen kifordult Szabadság-szoborral, Rékával és a Beck Zolit imitáló Gáborral.

Aztán lett mellbimbó és szeméremszőrzet, sőt férfi nemi szervek is, mert ahol pina van, ott a fasz is előkerül, tartja a híres színházi közhely.

Pintér Béla most is a magyar valóságnak tartott egy homályos tükröt, és ez nem egy kritikusi nagyon szar fordulat, hanem a darabban is frankón homályos a tükör. Mi vagyunk a Réka és az oltatlanok szereplői egy szál faszban és pinában. Buzizunk, zsidózunk, konteózunk, alázunk, erőszakolunk, bántunk, mert itt élünk. A rendező durván az arcunkba tolta az igazságot, a valóságos igazságot, nem utalgat, nem a sorok között jelentek meg az összefüggések, (amiket csak az érti, aki érti, ugye). A kibaszott igazság zajlott a színpadon.

Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc játszmázott a színpadon, jót csókolóztak és jókedvűen távoztak a színről, ahogy teszik az életünkben nap mint nap, ha kikapcsoljuk a tévét, vagy lemerül a mobilunk. Kis lamentálás is legyen itt: vajon Gyurcsány szavazói ugyanúgy feszengtek a nézőtéren, ahogy Orbán egyik hű katonája L. Simon László? A két alpári provokáló bunkó, Bayer Zsolt és Demeter Szilárd is látható a darabban, ahogy mi is, meztelenül.

Vajon az igazság mennyire fontos az embernek? Ahogy az ország helyzete mutatja, vígan meg lehet élni hazugságból, képmutatásból, álszentségből, műmájerségből, ahogy teszi a két milliárdos nemzetvezetőnk, Orbán és Gyurcsány egymás faszát húzogatva a Rózsadombi villájukban.

Azt mondta Pintér két TEK-es szolga hangján az előadason, hogy ne beszéljünk a darabról, maradjunk kussban, és ebben is teljesen igaza van. Döntenünk kell, kinyírjuk-e egymást, oltottak és oltatlanok, buzik es heterók, zsidók és keresztények, idióták és normálisok, vagy minket nyír ki a rendszer. Persze maradhatunk csendben is a négy fal között, akkor meg önmagunkat nyírjuk ki szépen lassan. Álmodtál már Orbánnal? Nem? Majd fogsz.

Gálvölgyi Jánosról is beszélnünk kell. Be kell vallanom, hogy a gálvölgyisós trash humort sosem kedveltem, Benny Hill magyar hangját ha csak tehettem mindig elkerültem, még Derricket sem néztem miatta soha. A Marsal Fifty-Sixben sem jött be. De amit tegnap lenyomott, azzal minden kultúraromboló tevékenységét elfelejtettem, olyan alázatosan játszotta a tehetségtelen velünk vénülő konteós, hazug, buta idiótákat, korunk bálványait, (Wolf Gábor, Geszti, Majka, Sebestyén, Kasza stb.) ahogy nem is játszhat így egy ilyen öreg bácsi. Egy csoda Gálvölgyi. Csókolom és Köszönöm.

Nekem a darab közepe táján jött el a katarzis, az első zenei blokknál, leírhatatlan a jelenet, de éreztem hogy minden oké. Ha nem lenne ilyen drága a jegy, újra megnézném, csak azért a jelenetért.

A darab végén Pintér kissé túltolta az erőszakot, (spoiler: Gálvölgyi meghal) annyira azért nem tragikus még itthon a helyzet. De eljöhet ide is az a világ, amikor a zsidók gyilkolására létrejött, embernek és állatnak sem nevezhető Hamaszos szardarabok elkezdenek lövöldözni Újpesten.

Cím: Réka és az Oltatlanok
Író-rendező: Pintér Béla
Szereplők: Péter Kata, Szabó Kimmel Tamás, Adorjáni Bálint, Gálvölgyi János, Enyedi Éva, Fodor Annamária, Jankovics Péter, Takács Géza, Messaoudi Emina, Szabó Zoltán
Hossz: 90 perc, szünet nélkül
Helyszín: UP Rendezvénytér

Fotok: Mészáros Csaba