“Ennyi tudtunk szépíteni, Főnök!” – kábé így tálalhatta a KSH elnöke a 2023 második negyedévi GDP-adatokat Orbán Viktornak. Ezek az adatok összességében 2,3 százalékos csökkenést mutatnak az előző év azonos időszakához képest, ami nem mellesleg immár sorban a negyedik ilyen, mi több egyre rosszabb szám, vagyis kimondható, hogy a magyar gazdaság egészen bizonyosan leépülő pályán ejtőzik, még pontosabban enyhén gyorsul a zuhanás felé.

Három szempontot rögtön vegyünk elő!

Sok mindentől eltérően a Központi Statisztikai Hivatal igen kicsi mozgástérrel rendelkezik a GDP adatok bűvölése során, ugyanis az EU-ban mindenható Eurostat módszertana és ellenőrző mechanizmusai gyakorlatilag elejét veszik a varázslatoknak. Ha egy nemzeti statisztikai hivatal mégis nekilátna buherálni, az lényegesen nagyobb hitelességi károkat okozna az adott országnak, mint amennyit például Orbánék örökös hazudozásai váltanak ki.

Az már korábbról ismert, hogy a magyar gazdasági növekedés számai csak akkor értelmezhetők valós, saját növekedésnek, ha 4 százalék felettiek, tehát ha az EU-tól évente a magyar GDP durván 4 százalékát kitevő segélyek mértékét meghaladják. Az elmúlt 12 évben ilyenre csak négyszer volt példa, vagyis kijelenthető, hogy az orbáni gazdaságpolitika a legkevésbé sem növekedés-orientált. Mostanság, hogy egy ideje nem kapunk Brüsszelből ingyenpénzt, egész meztelennek látszik a király.

A GDP valójában egy olyan számított mutató, amely mindazon gazdasági műveleteket összegzi, amelyekről számla, vagy ezzel egyenértékű dokumentum születik. A feketegazdaság ebbe úgy játszik bele, hogy a mért eredményeket megfejelik a korrupció vélt nagyságával, Magyarország esetében kábé 20 százalékkal.

Fentiek figyelembe vételével teljesen világos, hogy a gazdasági miniszter magyarázata, miszerint mindennek külső okai vannak, az jobbára akkor lenne általánosan értelmezhető, ha az EU egészében is hasonló lenne a helyzet. Márpedig ezzel szemben az EU lassan emelkedő pályán mozog felfelé, azaz feltételezhető, hogy a magyar gazdaságra másmilyen külső körülmények hatnak. Nos, egyetlen ilyen erős hatás létezik, nevezetesen az orosz és részben a kínai viszonylatunk. Amennyiben elfogadjuk Nagy Márton kifelé mutogatását, akkor az egyértelműen a kormány keleti politikájának csődjével való szembesülés.

Létezik viszont az a jelenség is, hogy a reáljövedelmek immár második esztendeje lendületesen zsugorodnak (alsó hangon évi 15, de inkább 20 százalékkal), ezzel szemben a nagyvállalati profitok (MOL, OTP stb.) közel 50 százalékos léptékben bővültek.

Az olló tehát nyílik, amit a zsebekben lévő bicskák csak azért nem követnek igazán, mert a veszteségeket a meglendült infláció számszakilag elfedi, vagyis forintban értve nem kell csökkenie a fizuknak ahhoz, hogy kevesebbet érjenek.

Természetesen van ennél is lejjebb, bár az EN belül mindenképpen tartani lehet a 27. helyet.

Bankski –