Hol vannak már azok a daliás idők, amikor a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták ketten együtt simán eldönthették, hogy merre fordul (vagy sem) Európa szekere? Ez a romantika nagyjából már 2019-ben véget ért, de a liberálisokkal (és alkalmilag a zöldekkel) kiegészülve mégis a klasszikus felállás uralkodott. 2024-ben viszont komoly fordulat állhat be.

A legfrissebb előrejelzések szerint a kereszténydemokraták a mai 161 mandátumukból 16-ot elveszíthetnek, míg a szociáldemokraták legfeljebb egyet, s így ez utóbbiak 142 képviselőre számíthatnak. Ez az összeadva 17 fős veszteség azonban igen számot tevő lehet, s a liberálisok egyre inkább a mérleg vastag nyelvévé léphetnek elő. A helyzetet nehezíti, hogy ők is komoly veszteségre számíthatnak, s létszámuk 84-re mérséklődhet, ami 14 mandátummal kevesebb a mainál. A zöldek szénája viszont igen rosszul áll, ugyanis 24 helyet bukhatnak, s ezzel létszámuk 48 főre zuhanhat. Az eddigi vezető blokk tehát mindösszesen 55 fős apadásnak van kitéve jövőre a 705 fős Európai Parlamentben.

Tör felfelé viszont a kemény “szélső-konzervatív” vonulat, s az újkonzervatívok a mai 66 mandátumhozhoz képest 83-ban reménykedhetnek. A “széljobb” 69 főre növelheti a jelenlegi 62-es erejét. Ugyancsak bővülni látszik a függetlenek tábora, ahová a Fidesz is tartozik. Itt 6 fős gyarapodást jeleznek az előrevetítések, azaz 53 helyet szerezhetnek meg.

Az arányokat nézve a legnagyobb előrelépést a baloldal teheti, ugyanis a jelenlegi 38-hoz képest 13 mandátummal többet szerezhetnek meg. A fennmaradó tucatnyi mandátum sorsa roppant bizonytalan, de ezek valószínűleg szétszóródnak az említett pártcsaládok között.

Mindazonáltal a kereszténydemokrata-szociáldemokrata-liberális kórus meg tudja őrizni vezető szerepét, hiszen elvileg simán biztosíthatják a szükséges 353 fős küszöböt. Figyelembe kell venni azonban, hogy az EP-ben nincs a nemzeti parlamentekben megszokott frakciófegyelem, tehát a hárompárti többség 390 képviselőjének szavazata könnyen beszakadhat a az említett 353 alá.

Mindez azt jelenti, hogy az EP valamennyi pártcsoportjának megnő az ázsiója, hiszen szinte minden esetben a politikai paletta összes szegletéből kellenek szavazatok, amennyiben minősített többségre lenne szükség. Márpedig kulcskérdésekben csak erős többséggel lehet dönteni. A hárompárti élcsapat minden bizonnyal a mai irányokat tartaná, tehát csupán velük számolva egy sodródó EU-t láthatnánk újabb 5 éven át. A rajtuk kívüli neonkonzervatívoktól sem várhatunk sok jót, ezért ha a polgárok Szociális Európában lennének érdekeltek, akkor bizony a baloldali pártokra kellene szavazniuk, ami Magyarországon az ISZOMM listáját jelenti.

bankski –