A májusi történelmi naptár 8-án a Győzelem Napját hirdeti ünnepelni, miközben ugyanezt meglehetősen zavaros háttérrel 9-ére teszi a szovjet-orosz mitológia. 9-e azonban az EU-ban Európa Napja, amolyan mesterkélt születésnapként.

2022 május 9-én – félrehagyva megannyi ünnepi elfoglaltságot – az Európai Bizottság feje, Ursula von der Leyen Magyarországra látogat.

Igen megtisztelő, hogy az európai “főnök” az ünnepi estén a magyar “főnök” társaságát keresi, mindazonáltal von der Leyen aligha bulizni akar a magyar fővárosban. Jelezte előre, hogy a műsorrendjében – egyebek közt – energetikai kérdésekkel akar foglalkozni, tehát nem kell semekkora jóstehetség megtippelni az orosz olaj (és gáz) kapcsán felmerült embargó-ügy menüre vételét.

Az alapállás szerint ugyanis Orbán Viktor nem kívánja megszavazni az egyébként konszenzust igénylő energetikai szankciókat. A realitások ismeretében azonban inkább kéreti magát, de azt nagyon.

Pedig Orbánnak tulajdonképpen igaza van. Nem kevés közgazdász immár fél évszázada világosan kimutatta, hogy az embargóknak többnyire az ég adta világon semmi értelme nincs azon túl, hogy a közvélemény jól hangolható az ilyen keménykedésekre.

Minthogy az orosz-ukrán háború eddigi borzalmai már eléggé felpaprikázták Európa polgárait, ezért az embargó ellenzése, mi több megfúrása könnyen a legutáltabb figurák egyikévé teheti a magyar kormányfőt. Ha Orbánnak van még kedve európai politikusként jönni-menni a kontinensen, akkor előbb-utóbb be fogja adni a derekát. Kétségtelen, nem ingyen. Viszonylag hosszú idejű halasztást és rengeteg pénzt fog kérni. És alighanem kapni is.

Az oroszokkal szembeni energetikai embargó már most az EU-nak okozza a legnagyobb kárt, mivel az egekbe szökő energiaszámlák egyúttal importszámlák is. Az európai közvélemény azonban jól láthatóan hajlandó benyelni az irdatlan többlet-kiadást, azt gondolván, hogy az oroszok nyakán maradó olaj, de legfőképp az elzárandó olajkutak rettenetes költségei még ennél is jobban fognak fájni Putyinéknak.

Nos, az előbbieket, azaz az európai mizériát fix egyesre vehetjük, az orosz szenvedés ugyanakkor inkább x-nek tűnik. Mondhatnánk: európai részről meglehetős hazárdjáték.

Európa azonban nem magától ilyen ostoba. Az USA kőkeményen lobbizik azért, hogy az oroszokkal szembeni embargók minél szélesebb körre terjedjenek ki. Márpedig Ursula von der Leyen eléggé tisztában lehet az amerikai nyomásgyakorlás természetével, hiszen jó sok éven át Angela Merkel hadügyminisztereként szolgált, élvezvén a Németországban állomásozó több tízezer yankee-katona felől áradó bátorítást.

Lehetetlen feltérképezni, hogy kinek mi van a tarsolyában, az pedig végképp rejtély, vajon jól, vagy rosszul bánik-e az eszközeivel? Meglátjuk. Az viszont biztosnak látszik, hogy embargó márpedig lesz, abból fakadóan igen magas árak is keletkeznek, s Orbán látszólagos öröme az a kényelem lesz, hogy nem máshonnan, hanem az oroszoktól jövő csövön veheti a naftát. Amúgy minden ellenkező híresztelés dacára a “nap végén” – sajnos – nyugati áron.

Még februárban egyébként Putyin részéről sem buta elszólás volt, miszerint a magyarok szinte bagóért kapják az orosz gázt, avagy az olajat. Az ilyen megszólalásokkor az orosz elnök kezeibe kerülő előzetes felkészítési anyagok – még ha kissé túlozva is – nagyjából tartalmazzák a lényeget, ugyanis nem tanácsadói spekulációkról, hanem kőkemény tényszámokról van szó. Igen, az oroszok minden bizonnyal olcsón adják az anyagot, csak hát mire ideér, sajátosan megdrágul. A drágulás oka a közbeiktatott temérdek “kereskedő”, azaz a bennfentesek cégei, amelyek egymást is préselgetve kaparásszák ki a méretes gesztenyéiket.

Nos, a magyar embargó valójában a MOL urainak embargója, akik egyszerűen nem hajlandók lemondani a csilliárdos, személyes extraprofitjukról. Szegény Mészáros Lőrinc, ha tudná, hogy irigyelt vagyona csupán koldusoknak járó filléreket tesz ki a MOL lovagjainak az elmúlt évtizedekben összeharácsolt, és jó messze eldugott vagyonához képest.

A képlet tehát ez: (1) az oroszokkal szembeni, meglehetősen értelmetlen, bár morálisan magyarázható európai olajembargó valójában egy amerikai projekt; (2) az USA az előállított katonai helyzetéből fakadóan ezt ki fogja pofozni az EU tagországaiból, így Orbánból is; (3) az európai adófizetők fizetni fognak, mint a katonatiszt; (4) a magyar kormány nem képes megvédeni a magyar emberek pénztárcáját, legfeljebb az egyikből a másikba pakolgat; (5) a MOL csak akkor fogja elereszteni a neki Oroszországban aranytojást tojó tyúkot, ha azért egy polgári ésszel felfoghatatlan értékű ellentételezést kap. Nagy kár, hogy így állunk.

Ma este tehát a kedélyes Ursula von der Leyen döntően az amerikai érdekek képviseletében, az ugyancsak kedélyes Orbán Viktor pedig a MOL ügynökeként tárgyal Budapesten. Ez az fura ünnepi buli jut a magyar dolgozóknak.

– bankski –