Egy ’80-as évekbeli skinhead/punk nóta nem túl bonyolult refrénje lett a magyar belpolitika irányadó mondata.

Odáig jutottunk, hogy már nem lehet normálisan beszélni, vitatkozni. A kormánypárti liberális lapok és influenszerek egyre csak fűtik az embereket. Minden nap el lehet olvasni, hogy honnan hány ezer milliárd hiányzik.

Ki mit lopott el? Melyik minisztérium milyen hibás döntést hozott?

Persze kisbetűvel a cikk végén – jó esetben – oda van írva, hogy a cikk nem bíróság által eldöntött tényeket tartalmaz, hanem csak feltételezéseket, de odáig már jó eséllyel senki sem jut el.

Tévedés ne essék: az orbáni oligarchák nyilvánvalóan állami pénzen gazdagodtak meg, és lettek erős gazdasági szereplők.

Szerintem ez vállalhatatlan. Nyilvánvalóan senki ne gazdagodjon meg az államunk pénzéből. Az állami feladatokat az állam oldja meg: élelmiszer-ellátás, közúti és infokommunikációs közművek, villany, gáz, energia, lakhatás, egészségügy, oktatás, honvédelem, rendőrség – ezek mind-mind állami feladatok.

Nem állami pénzből élő vállalkozásoké kell, hogy legyenek.

De amit most látunk a Tisza-kormány és a miniszterelnök részéről, az nem más, mint boszorkányüldözés.

Célja, hogy elterelje a figyelmet országunk sokadik kifosztásának menetéről. Hiszen a magyar vállalkozók helyett most újra jönnek a külföldiek, és vinni fognak mindent.

A magyar munkavállaló újra csak megtűrt személy lesz itthon, sőt még kevesebb jut majd az asztalra, hiszen máris nő a munkanélküliség, mennek fel az árak, emelkednek az adók, elszálltak a benzinárak.

Magyar Péternek és a Tisza Pártnak elemi érdeke a politikai hisztéria fenntartása, mert ha az emberek elkezdenek azon gondolkodni, hogy végül is mit kaptak eddig a Tiszától, az, ahogy telnek-múlnak a hónapok, egyre csak rosszabb számokat és helyzeteket fog jelenteni.

Hogy meddig tudja a Tisza-kormány elterelni a figyelmet a katasztrofális kormányzásról, azt nem tudom. De ha egyszer az évek óta felhergelt emberek százezrei rájönnek, hogy rútul becsapták őket, készülhetünk a legrosszabbra.