Négy hónappal a kormányváltás után kezd elfogyni a türelem. Az emberek ugyanis nem azt kérdezik, hogy mikor kerül végre bíróság elé az NKA egyik ügyintézője. Azt kérdezik: hol vannak Orbánék? Hol vannak Tiborczék? Hol vannak Matolcsyék? Hol az a nagy elszámoltatás, amelyről a kampányban olyan szépen szólt a harci induló?

Magyar Péterék erre megtalálták a választ: ha már a nagyvadakhoz nincs kedv vagy lehetőség hozzányúlni, akkor elő lehet venni azokat, akik valahol az NKA gépezetében gombokért intéztek ezt-azt. Az NKA-ügyben valóban komoly eljárások indultak, és most már Fásy Ádám feleségét is vezetőszáron vitték a bíróságra. Csakhogy ettől még a választó nem lesz hülye: a kishal nem pótolja a cápát.

Különösen pikáns, amikor a nagy elszámoltatási ígéret látványos díszleteként éppen Fásy Ádám családjának ügye kerül a kirakatba. Az ügyben több mint 80 millió forintos támogatás, fiktív számlák és Fásy családjához köthető cégek is előkerültek, tehát nyilván van mit kivizsgálni. De a magyar választópolgár ettől még joggal kérdezheti: ennyi lenne a rendszerváltás nagy igazságtétele?

A Tisza szavazóinak pedig érdemes lassan megbarátkozniuk a gondolattal: nem lesz itt olyan elszámoltatás, amilyet a kampányban ígértek. Mert az igazán nagy elszámoltatáshoz előbb azokhoz kellene hozzányúlni, akiknek a rendszeren belül volt hatalmuk, pénzük és kapcsolatrendszerük. Csakhogy Vitézy Dávid, Magyar Péter, Kármán András, Varga Mihály és mások esetében éppen az a kellemetlen közös pont, hogy valamilyen módon mindannyian kötődtek a Fidesz világához. Egy valódi, politikai bosszúhadjárattá fajuló leszámolás pedig könnyen saját politikai családfájukat is felgyújtaná.

Így marad a látvány. Vezetőszár. Kamerák. Bilincs. Egy-egy név, amelyet be lehet dobni a híradókba. A nagy elszámoltatás pedig szépen lassan átalakul nagy kirakatpakolássá. A nép meg csak áll, és azt kérdezi: rendben, de mikor jönnek azok, akikről négy hónapja még azt hallottuk, hogy „bilincs, bilincs, rács, rács”?