A III. Köztársaságnak vége. És a liberális sajtó tapsol hozzá
A Fidesz hatalomra kerülése után fokozatosan szűkítette a demokratikus jogokat, és úgy alakította át a választási rendszer egyes elemeit, hogy azok számára kedvezőbbek legyenek.
Emellett állami pénzből felépített egy jobboldali médiabirodalmat, amely gátlástalanul kiszolgálta a kormány akaratát. Elfoglalta az Alkotmánybíróságot, és a hatalmi, illetve rendőri eszközök alkalmazásával félelmet keltett a társadalom bizonyos rétegeiben.
A tömegmédiáján keresztül meghamisította történelmünk egyes fejezeteit, lejárató és gyűlöletkampányokat folytatott politikai ellenfeleivel szemben.
A magát szabadnak és függetlennek beállító, valójában külföldi támogatásokból működő, liberálisnak nevezett, de sokak szerint inkább politikai és gazdasági érdekeket kiszolgáló sajtó ez ellen helyesen tiltakozott, és lehetőséget biztosított a rendszer liberális ellenzékének – de lényegében csak annak – a megszólalásra.
Most azonban, hogy egy korábban teljesen súlytalan politikai szereplő vezetésével sikerült leváltani a Fideszt, olyan új szabályok következnek, amelyek sokak szerint szembemennek a jogállamiság alapelveivel és a józan ésszel is.
Leváltják a szabályosan megválasztott köztársasági elnököt, ami súlyos alkotmányossági vitákat váltott ki. Emellett olyan szabályokat vezetnek be, amelyek korlátozzák a hosszú ideje hivatalban lévő politikusok újraindulását, ezzel jelentősen átalakítva a politikai verseny feltételeit. A kormány ezt a demokratikus megújulás eszközének tekinti, míg bírálói szerint ez a demokratikus választási lehetőségek szűkítését jelenti.
Ami ma Magyarországon történik, az sokak szerint a rendszerváltás utáni időszak egyik legmeghatározóbb alkotmányos fordulata. Miközben a korábban függetlennek nevezett sajtó jelentős része támogatja ezeket a lépéseket, kritikusai úgy vélik, hogy nem vizsgálja kellő szigorral az új hatalom intézkedéseit.
Óriási kérdés, hogy mi történik majd akkor, amikor a Magyar-kormány teljes egészében átveszi az ország irányítását, és gazdaságpolitikáját a Kapitány István, Orbán Anita és Ruff Bálint nevével fémjelzett gazdasági körök, valamint a külföldi nagytőke érdekei mentén kezdi alakítani. Erre ma még senki sem tud biztos választ adni, de az biztos, hogy a következő évek döntései hosszú időre meghatározhatják Magyarország jövőjét.
| A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már
kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk
egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a
SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon: MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000 Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen. |



