Izrael úgy verte meg Egyiptomot a foci-világbajnokságon, hogy ki sem jutott!
Szóval az van, hogy a futball mindenek felett áll. Az egész világegyetemet a foci irányítja. Sőt, az univerzum valójában egy egyre nagyobbra fúvódó focilabda belsejében helyezkedik el. Ezt minden gondolkodó embernek be kell látnia. Ez teljesen egyértelmű. Aki mást mond, az hazudik.
De ha esetleg nem értenéd, akkor most megmutatom, hogyan verte meg Izrael Egyiptomot a foci-világbajnokságon úgy, hogy Izrael ki sem jutott.
Az egyiptomi válogatott edzője, miután csapata legyőzte Ausztráliát, nagy örömmel mutogatta a palesztin zászlót a kameráknak. Ennek sokan örültek is, ment a „Free Palestine”-ezés (ami szerintem a „folyótól a tengerig” jelszóval együtt nagyjából a 8,5 millió zsidó ember eltüntetését jelenti). Ünnepeltek Gázában és a Király utca megfelelő kocsmáiban is, ahol olyan LMBTQ-emberek szurkolnak azoknak, akik valószínűleg az első fára akasztanák fel őket, ha egyszer valóban találkoznának.
Szóval az egyiptomi edző, akinek az országa jobban őrzi a Gázával közös határát, mint Izrael a sajátját, behozta a politikát a futballba.
Mit tesz Isten, kivel játszottak az egyiptomiak a következő körben? Argentínával. Amelynek a nemzeti színei kékek és fehérek – akárcsak Izrael zászlajáé.
A mérkőzés egészen elképesztően alakult. Az egyiptomi csapat erőn felül teljesítve a 78. percben 2–0-ra vezetett a világ egyik legerősebb futballnemzete ellen. Hiába játszottak jobban az argentinok, nem tudtak gólt szerezni, miközben az egyiptomiak kettőt is rúgtak.
Csakhogy az egyiptomiak kihagytak még egy-két nagy helyzetet, nem vitték be a végső döfést. Argentína végül betalált, átszakadt a gát, és tizenöt perc alatt hármat rámolt be a Nílus vize mellett élő nép hálójába.
És amikor az egyiptomi edző levonult a pályáról, éppen az argentin szurkolók mellett vezetett az útja. Ők pedig felmutattak neki egy kék-fehér, Dávid-csillagos izraeli zászlót.
Az egyiptomi edző kiborult. A kamerák élőben vették a jelenetet.
Egyiptom szerintem nem akkor kapott ki, amikor megszólalt a hármas sípszó. Hanem akkor, amikor az edző behozta a sportba a történelem egyik legvéresebb és legmegosztóbb konfliktusát, ráadásul abban a hitben, hogy az, aki ellen demonstrál, nem tud neki visszavágni.
Rosszul hitte.
A futball megmutatta neki a mennyországot, de tíz perccel a vége előtt becsukta előtte a kaput.
Ámen.
| A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már
kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk
egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a
SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon: MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000 Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen. |



