Szóval adott egy ország, ahol úgy sikerült leváltani a borzalmasan működő szocializmust a csodálatosan működő kapitalizmusra (Eszes elvtárs ironizál – a szerk.), hogy miután eladtuk a mezőgazdaságunkat és az iparunk jelentős részét külföldieknek, most mi dolgozhatunk az ő gyáraikban. Sőt, a magyar állam az adófizetők pénzéből még folyamatosan támogatja is őket azért, hogy ezt megtehessük.

Emellett felszámoltuk a hadseregünket is, mert bár ilyet az emberiség történetében gyakorlatilag senki sem csinált, mi valamiért úgy gondoltuk, hogy ez lesz a jövő útja. (Nem az lett. – A szerk.)

Nem sok ilyen ostoba ország van a bolygón. Nagyjából egy sem.

Felmerül a kérdés: vajon ez véletlen? És hogyan kerül ide Ruff Bálint?

Erős kezdés – bólogathat az egyszerű újságolvasó, a nem tiszás állampolgár, akit még nem fenyegettek meg azzal, hogy a Dunába lövik, mert nem ért egyet a visszamenőleges és személyre szabott törvényhozással, a média átalakításával vagy azokkal a gazdasági lépésekkel, amelyeket az új, Fideszből lett tiszás kormány előad.

Van még egyáltalán olyan ember, akit nem fenyegettek meg a szeretet országának polgárai a demokrácia, az elfogadás és a megértés jegyében? (Nincs, de térj már a tárgyra! – A szerk.)

Szóval, hogy a tárgyra térjek: az történt, kedves olvasóim, hogy sikerült visszaállítani Magyarország óráját, és újra 1989-et írunk. A valóban kiégett előző rendszer helyét átvette egy kívülről finanszírozott, médiával megtámogatott politikai brigád, amelyet Tiszának hívnak. És most jön a bosszú.

Tönkre fogják tenni az ország gazdaságát. Minden működő – nem azt mondom, hogy jól működő, hanem egyszerűen működő – nagy magyar tulajdonú stratégiai vállalatot felszámolnak, helyükre pedig külföldi multinacionális cégek vagy azok hazai partnerei kerülnek.

A közterületi reklámpiacon ezt már megcsinálták. A magyar cégeket kiszorították, és törvényi eszközökkel egy francia multinacionális vállalatot hoztak helyzetbe.

Most felkészülhet a MOL, a kínai akkumulátorgyárak és a német autóipar. Lölő helyett majd a Strabag épít autópályát és házakat, az MBH helyett pedig újra a külföldi bankok kerülnek előtérbe.

Közben lesz itt akkora sajtószabadság, hogy csak na. Budapesten. A Király utcában és a XII. kerületben. Demokrácia, elfogadás és megértés is főként ezekben az utcákban lesz. Az ország többi része nem igazán számít.

Magyarország nem érdekes. Akkor jó, ha nincs.

Legalábbis azok számára, akik szerintem a Tisza-kormány mögött állnak.

És mielőtt bárki azt gondolná, hogy ezek bizony „a zsidók”, ki kell ábrándítanom. Véleményem szerint nem erről van szó. Azok, akik ezt megszervezték, az uniós bürokrácia és az őket finanszírozó nagybefektetői körök, amelyek minden nemzetállamot akadálynak tekintenek. Magyarországot is. Izraelt is. Kínát is. Oroszországot is.

Minden olyan államot, amely útjában áll a tőke szabad mozgásának és korlátlan befolyásának, ellenfélként kezelnek. Olyan gazdasági szereplőkről beszélünk, amelyek szerintem nemcsak a piacokat akarják irányítani, hanem hosszú távon az emberek gondolkodását, vagyonát és életét is. Bölcsőtől a sírig.

Nem valamiféle misztikus háttérhatalomról beszélek, hanem egy egyre jobban körvonalazódó nemzetközi pénzügyi érdekcsoportról, amelynek szinte korlátlan pénzügyi erőforrásai vannak. Véleményem szerint ezek a szereplők mára jelentős befolyást szereztek Európában, és ennek Magyarország is a részévé vált.

És hogy jön ide Ruff Bálint?

Az én értelmezésem szerint ő a kijelölt helytartó. Magyar Péter pedig az ő prófétája.