Ha az új kulturális miniszter a kulturális támogatási rendszer teljes átvilágítását és az előző vezetés felelősségre vonását követeli, akkor elsőként a saját múltjával kell elszámolnia.

Nagy Ervin pályafutása során több mint négymilliárd forint állami támogatásból megvalósult filmekben szerepelt, a BUÉK című filmben pedig producerként is közreműködött egy állami támogatásban részesült produkcióban.

Akkoriban elfogadta ezeket az összegeket, mára viszont megvilágosodott.

Nagy Ervin az elmúlt hetekben Hankó Balázs egyik leghangosabb bírálója lett. Felelősséget követel, és azt állítja, hogy a kulturális támogatási rendszernek meg kell tisztulnia. Ha azonban valóban ez az elv, akkor azt saját magán is alkalmaznia kellene.

Nagy Ervin korábban maga is arról beszélt, hogy a koronavírus-járványt üzleti lehetőségként látta, ezért üzletrészt vásárolt egy vendéglátóipari vállalkozásban, és a későbbiekben több lábon álló vállalkozói pályát tervezett. Ezzel párhuzamosan bejelentette, hogy saját produkciós cég létrehozásán dolgozik, amely film- és sorozatgyártással foglalkozna.

Éppen ezért különösen fontos lenne a teljes átláthatóság: nyilvánosságra kellene hozni, hogy ezek a vállalkozások vagy a hozzájuk kapcsolódó projektek részesültek-e állami támogatásban, és ha igen, milyen összegben. Aki ugyanis ma a kulturális közpénzek felhasználásának legélesebb kritikusa, attól joggal várható el, hogy elsőként a saját üzleti és kulturális érdekeltségei kapcsán tegyen teljes körű elszámolást. 

A közösségi médiában és több sajtótermékben megjelent állítás szerint Nagy Ervinhez köthető kulturális projektek mintegy 100 millió forint állami támogatásban részesültek. Ennek részletes, hivatalos bontása ugyan nem ismert, ezért ez az összeg jelenleg nem tekinthető teljes bizonyító erejű, nyilvánosan igazolt adatnak.

Ugyanakkor egy dolog biztos: Nagy Ervin olyan filmekben játszott, amelyek jelentős állami támogatással készültek. A legismertebbek közül a Kincsem mintegy 2,2 milliárd forint, a Testről és lélekről 446 millió forint, a Drakulics elvtárs 479 millió forint, a Fehér Isten 325 millió forint, míg A Hídember közel 840 millió forint állami támogatásból valósult meg. Ezek együtt több mint 4,3 milliárd forintnyi közpénzből készültek el.

Természetesen ezeket a támogatásokat nem a színész, hanem a filmek gyártói kapták. Ettől függetlenül nehéz hitelesen a rendszer legélesebb kritikusának lenni úgy, hogy valaki hosszú éveken keresztül maga is egy olyan kulturális finanszírozási rendszerben dolgozott, amelyet ma elutasít.

Ha pedig valóban új politikai kultúrát kívánnak meghonosítani, akkor azt nem célszerű úgy kezdeni, hogy a közvéleményben kérdések merülnek fel a saját korábbi állami támogatásokkal kapcsolatban. A hitelesség alapja az átláthatóság.

Ugyanez a mérce vonatkozik a politikai vezetés többi szereplőjére is. Ha valaki korábban állami cégekben, felügyelőbizottságokban vagy állami intézmények vezetésében vállalt szerepet és ezért jelentős jövedelemben részesült, annak ugyanúgy számot kell adnia erről. Az elszámoltatás csak akkor hiteles, ha mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak – függetlenül attól, hogy a korábbi vagy a jelenlegi hatalom oldalán áll.