Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy budapesti reklámpiac.

Nem volt tökéletes: valóban ráfért volna egy átfogó szabályozás, néhány cég megrendszabályozása, valamint számos reklámfelület megszüntetése. Alapvetően azonban egy hosszú évek óta jól működő piac volt, amely jelentős bevételt termelt, adóforintokat fizetett a fővárosnak és az államnak, és nem utolsósorban sok embernek biztosított megélhetést a reklámértékesítőktől kezdve a plakátragasztókig.

Na, ezt sikerült Vitézy Dávidnak és fő szövetségesének, Karácsony Gergelynek teljesen szétvernie.

A jogállam nevében egyszerűen felmondanak érvényben lévő szerződéseket – kizárólag magyar tulajdonban lévő cégek szerződéseit –, felszámolnak mintegy 20 ezer óriásplakát-helyet, megszüntetnek 900 hirdetőoszlopot – amelyek az 1800-as évek közepe óta a városkép részét képezik –, és gyakorlatilag padlóra küldenek egy teljes iparágat.

Illetve nem egészen, mert érdekes módon egy francia tulajdonú multinacionális vállalat reklámberendezései maradhatnak. Ők valamiért nem számítanak. Ők továbbra is eláraszthatják reklámokkal Budapestet.

És ott van még a Google és a Facebook is, amelyek begyűjthetik a köztéri reklámozás visszaszorulásával felszabaduló hirdetési pénzek jelentős részét. Ők ráadásul Magyarországon alig fizetnek adót, de úgy tűnik, ez Vitézy Dávidot és Karácsony Gergelyt egyáltalán nem zavarja.

Így tehát a budapesti reklámpiacról kiszorítják a magyar vállalkozásokat. Ha ez a logika folytatódik, előbb-utóbb minden más ágazat is hasonló sorsra juthat, és a magyar piac egyre nagyobb része kerülhet külföldi nagytőke kezébe.

Pont úgy, mint 1989 után. Ezek ugyanazok.