A magyar nyugdíjrendszer mára elveszítette azt a képességét, hogy valódi biztonságot nyújtson az idősek számára. Hiába dolgozott valaki akár négy évtizeden keresztül, nagyon sok nyugdíjas ma is a létminimum közelében él, miközben az élelmiszerek, a gyógyszerek és a rezsi ára évről évre gyorsabban emelkedik, mint ahogyan a nyugdíjak követni tudják az inflációt. A Szolidaritás szerint ezen nem apró korrekciókkal, hanem egy új szemléletű nyugdíjreformmal lehet változtatni.

A reform első és legfontosabb lépése az lenne, hogy mindenki, aki megszerezte a teljes öregségi nyugdíjra való jogosultságot, egységesen 400 ezer forintos havi nyugdíjat kapjon. Ez közel kétszerese a jelenlegi, mintegy 230 ezer forintos átlagnyugdíjnak, vagyis a nyugdíjasok jelentős többségének érezhetően javulna az életminősége. Természetesen lennének olyanok is, akik ma ennél magasabb nyugdíjat kapnak, így számukra ez csökkenést jelentene. A Szolidaritás azonban úgy gondolja, hogy a nyugdíjrendszer elsődleges feladata nem az, hogy a korábbi jövedelmi különbségeket örökítse tovább, hanem hogy minden idős ember számára biztosítsa a méltó megélhetést. Egy olyan országban, ahol emberek százezrei egész életük munkája után is hónapról hónapra küzdenek a megélhetésért, erre szükség van.

A reform finanszírozásának alapja a nyugdíjkassza megerősítése lenne. Jelenleg Magyarország a GDP körülbelül 7 százalékát fordítja nyugdíjakra, miközben az európai uniós átlag megközelítőleg 12 százalék. A Szolidaritás javaslata tehát nem valamilyen rendkívüli vagy példátlan kiadási szintet jelentene, hanem azt, hogy Magyarország végre felzárkózzon az európai átlaghoz. Ha egy ország képes volt stadionokra, presztízsberuházásokra vagy multinacionális vállalatok támogatására ezermilliárdokat költeni, akkor képesnek kell lennie arra is, hogy tisztességes nyugdíjat biztosítson azoknak, akik évtizedeken át dolgoztak és adót fizettek.

Felmerül a kérdés, hogy mi történjen azokkal, akik még nem szerezték meg a teljes nyugdíjjogosultságot. Az ő helyzetük más, hiszen a nyugdíjrendszer alapvetően az időskori ellátások finanszírozására szolgál, ezért a hiányzó szolgálati idő nem pótolható egyszerűen a nyugdíjkasszából. Számukra átmeneti állami támogatási formákra is szükség lehet, ugyanakkor érdemes egy igazságosabb résznyugdíjrendszer kialakításán is gondolkodni.

A Szolidaritás elképzelése szerint a résznyugdíj nyolcvanöt éves kor alatt 200 ezer forintos összegre lenne jogosult. A teljes, 400 ezer forintos nyugdíj kizárólag annak járna, aki megszerezte a teljes öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt, vagy a nyolcvanöt éves kort. Ez az elképzelés még így is lényegesen kedvezőbb lenne annál a jelenlegi helyzetnél, amikor sok nyugdíjszerű ellátásban részesülő ember mindössze 60–80 ezer forintból kénytelen megélni.

Miután minden nyugdíjas számára biztosítottá válna a méltó alapellátás, következhetne a nyugdíjrendszer hosszú távú átalakítása. A Szolidaritás szerint erről széles társadalmi vitát kell folytatni, azonban egy alapelvhez ragaszkodik: a jövőben a nyugdíjak közötti különbségeket nem a korábbi keresetek alapján kell meghatározni.

Ennek egyszerű oka van. A bérek nem kizárólag a teljesítményt tükrözik, hanem azt is, hogy ki milyen régióban dolgozott, mennyire inflálódott el a fizetése, milyen szakmát választott, milyen gazdaságpolitikai környezetben élt, vagy éppen mennyire voltak torzak a munkaerőpiaci viszonyok. A nyugdíjrendszer feladata nem lehet ezeknek az egyenlőtlenségeknek az élethosszig tartó konzerválása. A Szolidaritás szerint a társadalom azt ismeri el, hogy valaki hány éven keresztül járult hozzá a közösség működéséhez, nem pedig azt, hogy éppen mennyit keresett aktív korában. Ezért a jövőbeni differenciálás alapja kizárólag a ledolgozott szolgálati idő lehet.

A reform része lenne a magánnyugdíjpénztári rendszer megszüntetése is. A Szolidaritás álláspontja szerint a nyugdíjra félretett pénz nem lehet pénzügyi spekuláció tárgya. Az emberek időskori biztonságát nem szabad a tőkepiacok ingadozásának vagy pénzügyi befektetések sikerének kitenni. A nyugdíj nem befektetési termék, hanem társadalmi garancia.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy aki magasabb nyugdíjat szeretne, ne tehessen ezért többet. A javaslat szerint bárki önkéntesen magasabb nyugdíjjárulékot fizethetne be egy egyéni kincstári nyugdíjszámlára. Ez a számla teljes egészében állami garanciát élvezne, minden befizetés átlátható lenne, a pénz nem kerülhetne befektetési alapokba vagy spekulatív pénzügyi termékekbe. A nyugdíjas maga dönthetné el, hogy a felhalmozott összeget havi járadékként, több éven keresztül hogyan kéri annak kifizetését. Természetesen az összeg örökölhető lesz.

A Szolidaritás meggyőződése, hogy a nyugdíjrendszer célja nem a korábbi társadalmi különbségek fenntartása, hanem a biztonság és a méltóság megteremtése. Egy olyan ország, amely képes megvédeni az időseit a szegénységtől, erősebb, igazságosabb és szolidárisabb társadalommá válik. Ezért a nyugdíjreform első lépése a 400 ezer forintos egységes nyugdíj bevezetése, amelyet az uniós átlagot elérő, GDP-arányosan 12 százalékos nyugdíjkiadással kell finanszírozni. Ezt követően lehet kialakítani egy hosszú távon fenntartható, a ledolgozott éveket elismerő rendszert, amelyben mindenki biztos lehet abban, hogy idős korára nem a nélkülözés, hanem a kiszámítható és méltó élet vár rá.