Miközben az új Fidesz úgy fél a 13., 14. vagy akár 15. havi nyugdíj megszüntetésétől, mint Orbán Viktor a felcsúti stadionlufi kipukkanásától, a valódi probléma egészen más: Magyarország nyugdíjasai évről évre szegényebbek lesznek a dolgozó társadalomhoz képest. A GKI Gazdaságkutató friss elemzése szerint a nyugdíjak ugyan nominálisan emelkedtek az elmúlt években, de messze nem követték a bérek növekedését, ezért a nyugdíjasok relatív elszegényedése folyamatosan gyorsul. 

Ez nem véletlen, hanem tudatos politika következménye.

Miközben az Európai Unióban átlagosan a GDP mintegy 12 százalékát fordítják nyugdíjakra, Magyarország ennek alig több mint a felét, körülbelül 7 százalékát költi erre a célra. Az eredmény borítékolható: az idősek egyre nagyobb része leszakad, sokan kénytelenek dolgozni nyugdíj mellett, mások a családjuk segítségére szorulnak. 

A helyzetet tovább rontja, hogy a jelenlegi rendszer a korábbi kereseteket örökíti tovább. Akinek magas fizetése volt, magas nyugdíjat kap, akinek alacsony, az időskorában is alacsony ellátásra számíthat. Így a nyugdíjrendszer nem csökkenti, hanem konzerválja a társadalmi különbségeket.

Éppen ezért radikális szemléletváltásra van szükség.

Első lépésként azonnal fel kell függeszteni a 13. és a tervezett 14. havi nyugdíj rendszerét. Ezek politikailag népszerű intézkedések, de nem oldják meg a nyugdíjas szegénységet. Ugyanannyi pluszpénzt adnak annak is, aki egymillió forintos nyugdíjat kap, mint annak, aki alig tud kijönni a hónap végén.

Helyette be kell vezetni az egységes, havi 400 ezer forintos állami nyugdíjat minden idős ember számára. Ez világos, egyszerű és igazságos rendszer lenne: senki sem élhetne méltatlan körülmények között azért, mert évtizedekkel korábban rosszabbul fizetett munkát végzett.

A következő lépés egy új nyugdíjmodell kidolgozása lehetne, amely már nem a korábbi bérekhez, hanem a ledolgozott évekhez kötné az ellátás mértékét. A fizetést a munkahely adja. A nyugdíjat az állam. Az állam feladata nem az, hogy a munkaerőpiaci különbségeket örökítse tovább, hanem az, hogy biztonságos és méltó időskort garantáljon minden állampolgár számára.

A mai rendszer azt üzeni az időseknek: örüljenek annak, amit kapnak. Egy valóban szolidáris társadalom ezzel szemben azt mondaná: aki végigdolgozta az életét, annak jár a tisztességes megélhetés.

Magyarország ma a nyugdíjasok megbecsülésében az európai sereghajtók között van. A kérdés már nem az, hogy szükség van-e reformra, hanem az, hogy meddig akarjuk még nézni az idősek elszegényedését. 

Székely Sándor, a Szolidaritás Pártja elnöke