Undorító Fideszes módszerrel ment át az Alaptörvény módosítása. Nem azért, mert a tartalmáról ne lehetne vitatkozni, hanem azért, mert ismét bebizonyosodott: ha a hatalom nagyon akar valamit, a társadalmi egyeztetés, a nyilvános vita és a megfontolás csak zavaró akadály.

A magyarázat egyszerű: képviselői indítványként nyújtották be. Ha a kormány terjeszti elő, akkor egyeztetni kell, határidők vannak, egyeztetni kell, véleményeket kell bekérni. Az idő. Márpedig az idő veszélyes dolog, mert közben kérdések merülhetnek fel. Így viszont gyorsan végig lehetett tolni az egészet.

Az indoklás szerint erre felhatalmazást adott a választó. Hiszen kampánytéma volt, erről beszéltek, erre kaptak támogatást. Ismerős érvelés. Pontosan ugyanezt hallgattuk éveken át a Fidesztől. Kétharmadunk van, tehát jogunk van hozzá. A választók minket választottak, tehát ne akadékoskodjon senki.

Csakhogy ez az érvelés veszélyesebb, mint amilyennek elsőre látszik. Mert ha elfogadjuk, hogy a kampányban elhangzott ígéretek önmagukban kiváltják a társadalmi vitát és a fékeket, akkor holnap Orbán Viktor is ugyanezt mondhatja.

Sőt, mondta is már. A választók majd felhatalmaznak, tehát átírhatom a szabályokat. A választók felhatalmaznak, tehát nem kell magyarázkodnom.

A legijesztőbb az egészben nem is maga a módosítás, hanem a gondolkodásmód. Az a meggyőződés, hogy a választópolgár négyévente lead egy szavazatot, utána pedig csendben maradjon, amíg a politikusok azt csinálnak, amit akarnak.

Mintha a demokrácia nem folyamatos párbeszéd, hanem egyszeri meghatalmazás lenne.

Különösen érdekes, hogy a kampányban nemcsak alkotmányozási terveket, hanem nagyon konkrét vállalásokat is hallhattunk, például a kulturális és a szociális szférában dolgozók 25 százalékos béremeléséről. Vagy a családi pótlék emeléséről. Ezekhez nem kell Alaptörvényt módosítani, nem kell jogi kiskapukat keresni, nem kell rendkívüli gyorsasággal eljárni. Egyetlen dolog kell hozzá: politikai akarat.

Az alkotmány átírása látványos politikai üzenet, a béremelés viszont számlákkal, költségvetéssel és kellemetlen döntésekkel jár? Ez már nem alkotmányjogi, hanem politikai kérdés.

A Magyar Péter-féle Fidesz ugyanúgy hülyének nézi a választóit, ahogy az Orbán-féle Fidesz tette. Ez talán nem is meglepő. Magyar Péter éveken át ott ült ugyanannál az asztalnál, ugyanabban a rendszerben, ugyanazok között az emberek között. A módszereket első kézből tanulta.

Az egykori Fideszes Tiszás választókat nem érdekli, hogy attól nem lesz valami demokratikus, hogy másik politikus csinálja ugyanazt. Nincs Orbán és nekik ennyi elegendő. Egy ideig.