Akit kizárólag a magukat szabad sajtónak beállító magyar médiumok tájékoztatnak, azt bizony meglepetések érhetik, ha külföldre utazik, vagy – véletlenül – olyan médiatermékeket is olvas, néz, esetleg olyan emberekkel beszélget, akik nem ugyanabból a sajtóbuborékból tájékozódnak, mint ő.

Nézzük, miről van szó.

• Kína gyakorlatilag nem létezik a magyar sajtó jelentős részében

Kína a világ egyik legrégebbi civilizációja, és napjainkban ismét a világ vezető hatalmai közé emelkedett. Ráadásul nem klasszikus kapitalista, hanem sajátos, kommunista alapokra épülő rendszerben működik, amelyet sokan „kínai típusú kommunizmusként” írnak le.

A világpolitikai folyamatok jelentős része – beleértve az orosz–ukrán konfliktust vagy az Egyesült Államok és Irán közötti feszültségeket – csak Kína felemelkedésének figyelembevételével érthető meg. A magyar „szabad sajtóban” azonban ez a szempont alig jelenik meg, miközben Európán kívül évek óta meghatározó témája a közbeszédnek.

• A romániai politikai válságról alig esik szó

Romániában nagyjából másfél hónapja megbukott a kormány, és az ország újabb politikai válságát éli. Magyarországon még azt is csak kevesen írták meg, hogy a távozó miniszterelnök egy olyan politikai helyzetben jutott hatalomra, amelyet egy korábbi választás megsemmisítése előzött meg. A román alkotmánybíróság ugyanis érvénytelenítette az egyik választás eredményét arra hivatkozva, hogy az egyik jelöltet állítólag az orosz titkosszolgálatok támogatták. Egy ilyen horderejű ügy a magyar nyilvánosságban mégsem kapott különösebb figyelmet.

• Az európai nagyhatalmak belpolitikai problémái háttérbe szorulnak

Magyarország legolvasottabb lapjai arról is ritkán számolnak be, hogy a német kancellár, Friedrich Merz, valamint a francia elnök, Emmanuel Macron és az őket támogató politikai erők népszerűsége jelentősen csökkent.

Kevés szó esik arról is, hogy Németországban és Franciaországban a következő választások komoly politikai átrendeződést hozhatnak, és akár új vezetők is meghatározó szerephez juthatnak Európa két legfontosabb államában.

• Nagy-Britannia átalakulása sem kap kellő figyelmet

A magyar sajtó jelentős része arról sem számol be megfelelő súllyal, hogy a másfél éve megválasztott brit miniszterelnök támogatottsága jelentősen visszaesett, miközben a több száz éves brit pártrendszer látványos átalakuláson megy keresztül.

A migráció ellen szervezett tüntetések számos brit városban tömegeket mozgatnak meg. Az ezekhez kapcsolódó társadalmi feszültségekről, valamint az időnként erőszakossá váló megmozdulásokról a magyar olvasó többnyire csak rövid vagy háttérbe szorított hírekből értesülhet.

• Izraelről gyakran egyoldalú kép jelenik meg

Az úgynevezett szabad sajtó Izraellel kapcsolatban is gyakran torzított képet közvetít. Sok esetben átveszi a palesztin politikai kommunikáció szóhasználatát, és népirtásként írja le azokat a katonai műveleteket, amelyeket Izrael saját önvédelmének tekint a Hamász és a Hezbollah ellen.

A tudósítások jelentős része a palesztin oldal nézőpontját hangsúlyozza, miközben más szempontok háttérbe szorulnak. Kevés szó esik például arról, hogy a gázai övezetbe folyamatosan érkeznek segélyszállítmányok, vagy hogy Libanon és Izrael bizonyos kérdésekben közös érdekeltséget mutat a terrorista szervezetek visszaszorításában. Ezzel szemben hosszú cikkek jelennek meg olyan, Gáza felé induló civil flottillákról, amelyek valójában nem szállítanak segélyeket, mégis jelentős médiafigyelmet kapnak.

Arról azonban már kevesebbet lehet olvasni, hogy e mozgalmak egyes résztvevői saját hazájukban is konfliktusba kerültek a hatóságokkal, illetve hogy ezeknek az akcióknak milyen politikai hátterük van.

A magyar sajtó ritkán említi azt is, hogy a mintegy tízmilliós Izraelben körülbelül kétmillió nem zsidó, többségében arab származású állampolgár él, akik az ország politikai, gazdasági és társadalmi életének teljes jogú résztvevői. Vannak közöttük üzletemberek, tanárok, politikusok és katonák is.

Miért van ez így?

Erről a következő hetekben és hónapokban részletesebben is írni fogunk.

Számunkra mindenesetre döbbenetes, hogy milliárdos költségvetésből működő szerkesztőségek sokszor még az objektivitás látszatára sem törekednek, miközben rendszeresen másokat vádolnak propagandagyártással.

Ha szeretnél olyan híreket is olvasni, amelyekkel máshol ritkán találkozol, kérjük, támogasd a Szocikk.hu munkáját!